9.Port Angeles

T�l vil�gos volt ahhoz, hogy a v�roson kereszt�l menjek. Amikor Port Angeleshez �rtem a nap m�g mindig t�l magasan volt, �s hab�r a kocsim ablakai s�t�t�tettek, nem akartam f�l�sleges kock�zatot v�llalni. Vagy ink�bb m�g t�bb f�l�sleges kock�zatot, mondjuk �gy.
Biztos voltam benne hogy k�pes leszek megtal�lni Jessica gondolatait a t�volb�l is- Jessica feje hangosabb volt, mint az Angel��, de ha egyszer megvan az egyik ott lesz a t�bbi is. Amikor a nap lemen�ben lesz �s az �rny�kok nagyobbodni kezdenek, k�zelebb mehetek majd hozz�juk. De addig is a v�ros sz�l�n�l leh�z�dtam az �tr�l, ez t�nt a legbiztons�gosabbnak.
Tudtam nagyj�b�l merre keressek- csak egyetlen hely volt ahol b�li ruh�kat �rultak Port Angelesben. Nem tartott sokb�l megtal�lni Jessic�t, aki �pp egy nagy t�k�rben b�multa mag�t, l�ttam Bell�t is a perif�ri�s l�t�s�n kereszt�l, aki �pp megdics�rte a hossz� fekete ruh�t, amit viselt.
Bella m�g mindig d�h�snek t�nik. Ha ha. Angel�nak igaza volt- Tyler t�lzottan nyomult. El sem hiszem, hogy emiatt annyira kiakadt. Legal�bb tudja, hogy van egy tartal�k. De mi van, ha mondjuk, Mike nem �rzi majd j�l mag�t velem a t�ncon, �s t�bbet nem h�v el engem sehov�? Mi lesz, ha Bell�t h�vja a b�lra? Vajon � elh�vta volna Mikeot, ha �n nem sz�lok el�bb neki? Vajon Mike �t csinosabbnak tartja? �s vajon Bella azt hiszi mag�r�l, hogy csinosabb, mint �n?
„Szerintem a k�k jobb volt. Az jobban illik a szemeidhez.”
Jessica tettetett meleg mosolyt villantott Bell�ra, de k�zben gyanakv�an figyelte �t.
T�nyleg igazat mond? Vagy csak azt akarja, hogy �gy n�zzek ki mint egy teh�n szombaton?
M�r most kezdett elegem lenni bel�le. Keresni kezdtem Angel�t – de ah, Angela �pp �lt�zk�d�tt, gyorsan kimentem a fej�b�l egy kis mag�n teret adva neki.
 Nos, v�g�lis nem volt t�l sok baj, amibe Bella belekeveredhetett volna egy ruha boltban. Hagyom, hogy bev�s�roljanak, �s majd megint megkeresem �ket, ha k�szen lesznek. M�r nincs sok s�t�ted�sig- a felh�k egyre s�r�bb� v�ltak nyugatr�l. L�ttam, hogy egyre gyorsabban fedik be az eget ezzel is siettetve az alkonyatot. Most h�l�sabb voltam ez�rt, mint eddig valaha. Holnap v�gre megint Bella mellett �lhetek a suliban, helyet foglalhatok neki eb�dn�l �s feltehetem az �sszes k�rd�st, amit eddig magamban kellett tartanom…
Sz�val Bell�t zavarta Tyler elbizakodotts�ga. M�r kor�bban is l�ttam a fi� fej�ben, hogy nem fogja a dolgokat annyiban hagyni. Visszaeml�keztem Bella arc�ra azon a d�lut�non- �s elnevettem magam. K�v�ncsi lenn�k most mit fog mondani. Semmik�pp nem akarom kihagyni a reakci�j�t.
Az id� lassan telt mik�zben az �rny�kokra v�rtam. Id�nk�nt ellen�riztem Jessic�t, az � ment�lis hangj�t volt a legk�nnyebb megtal�lni, de nem szerettem sok�ig id�zni a fej�ben. L�ttam a helyet ahol k�s�bb terveztek enni valamit. M�r s�t�t lenne akkor… lehet, hogy v�letlen�l majd �n is ugyanabba az �tterembe t�vedek be. Megfogtam a zsebemben l�v� telefont… arra gondoltam elh�vom magammal Alicet is. Oda lenne az �tlet�rt, de val�sz�n�leg minden �ron besz�lni akarna Bell�val. Nem voltam benne eg�szen biztos, hogy szeretn�m, ha Bella m�g t�bbet megtudna az �n vil�gomr�l. Nem volt egy v�mp�r is �pp el�g gond neki?
Megint reflexszer�en leellen�riztem Jessica gondolatait. �pp az �kszereire gondolt �s kik�rte Angela v�lem�ny�t.
„Lehet, hogy a nyakl�ncot vissza k�ne vinnem. Van egy ilyesmim otthon is , �s m�r �gy is t�bbet k�lt�ttem, mint amennyit akartam…” az any�m ki fog akadni. M�g is hogy gondolom ezt?
„Nem zavar, ha visszamegy�nk a boltba. Egy�bk�nt is lehet, hogy Bella m�r keres minket.”
Ez meg mi volt? Bella nem volt vel�k? Megint Jessica szemein kereszt�l l�ttam a dolgokat, de � csak Angel�t n�zte. A j�rd�n �lltak, egy boltsor el�tt. De Bella nem volt a k�pben.
Oh, kit �rdekel, hol van Bella? Gondolta Jess t�relmetlen�l miel�tt v�laszolt volna Angela k�rd�s�re.”Bella j�l van. Az �tteremben �gy is megtal�l minket. Szerintem most ink�bb egyed�l akart lenni” l�ttam a k�nyvesbolt k�p�t ahov� Jessica gondolta, hogy ment.
„Akkor siess�nk” mondta Angela. Rem�lem, Bella nem gondolja, hogy direkt le akarjuk r�zni �t. Olyan kedves volt velem a kocsiban… � egy nagyon rendes l�ny. De ma eg�sz nap olyan lehangoltnak t�nt. K�v�ncsi lenn�k, hogy vajon Edward Cullen miatt? Fogadni mern�k ez�rt k�rdezgetett folyton r�la meg a csal�dj�r�l…
Jobban kellett volna figyelnem. Vajon m�g mir�l maradtam le? Bella r�lam k�rdezgetett? Angela ezut�n Jessic�ra figyelt-, aki arr�l az idi�ta Miker�l fecsegett- �s m�r nem nagyon b�rtam elviselni.
V�rtam az �rny�kokra. A nap m�r nemsok�ra a felh�k m�g� szorul. Ha az �t nyugati oldal�n maradn�k, az �p�letek tal�n el�gg� eltakarn�k a f�nyt…
Agg�dni kezdtem mik�zben �tverekedtem magam a v�rosban l�v� forgalmi dug�n. Nem vettem sz�mba ezt az eshet�s�get-, hogy Bella egyed�l marad- �s fogalmam sem volt most, hogy tal�ljam meg �t. Erre is gondolnom kellett volna.
J�l ismertem Port Angelest, egyenesen a Jessica fej�ben l�tott k�nyvesbolthoz siettem, abban rem�nykedve hogy nem is kellesz tov�bb kutatnom, de k�telkedtem benne hogy ez ilyen k�nnyen fog menni. M�gis mikor tette Bella a dolgokat k�nny�v� nekem?
A bolt �res volt, kiv�ve egy alkalmazottat. Ez nem egy olyan helynek t�nt ahova el tudtam volna k�pzelni Bell�t bemenni, t�l mostani volt egy praktikus embernek. K�v�ncsi voltam egy�ltal�n j�rt-e bent?
Volt egy kis hely a parkol�ban ahova �pp bef�rt az aut�m… �s l�ttam egy �rny�kos �sv�nyt onnan a boltig. Ezt t�nyleg nem k�ne. A naps�t�tte �r�k k�zben k�v�ncsiskodni nem biztons�gos. Mi lesz, ha v�letlen�l egy kocsi �veg�b�l visszat�kr�z�dik r�m a f�ny a rossz pillanatban?
De nem tudtam, hogy m�sk�pp akadhatn�k Bell�ra.
Leparkoltam, �s kisz�lltam, v�gig az �rny�k legs�t�tebb r�sz�n haladtam. Gyorsan befordultam a bolt ir�ny�ba, meg�reztem Bella illat�t a leveg�ben. Itt volt. Ezen a j�rd�n ment, de annak semmi jele nem volt, hogy a boltban lenne.
„�dv�z�llek. Seg�the…” kezdte mondani az elad� n�, de �n m�r ott sem voltam.
K�vettem Bella illat�t addig, am�g csak tudtam, de amikor a napf�nyre �rtem meg kellett �llnom.
Olyan tehetetlennek �reztem magam, bez�rva a s�t�ts�g �s a vil�goss�g k�z�tti s�vba. Annyira korl�tozott.
Csak tippelni tudtam, hogy val�sz�n�leg �tment az �ton d�l fel�. De nem sok minden volt abban az ir�nyban. Vajon elt�vedett? Az el�gg� r� vallana.
Visszasz�lltam a kocsiba, �s lassan kereszt�lvezettem az utc�kon �t keresve. Csak egyszer �reztem megint az illat�t egy olyan ir�nyba, amit el�gg� k�l�n�snek tal�ltam. M�gis hova pr�b�lt eljutni?
Mentem p�r k�rt oda-vissza az �tterem �s a k�nyvesbolt k�z�tt abban rem�nykedve, hogy valahol megpillantom. Jessica �s Angela m�r ott voltak, �s pr�b�lt�k eld�nteni rendeljenek-e vagy v�rjanak Bell�ra. Jessica persze a rendel�sre szavazott.
Elkezdtem idegenek elm�j�ben kutatni, az � szem�kkel keresni. Eddig nem is felt�teleztem milyen neh�z lenne �t megtal�lni, ha elt�nne a szemem el�l, mint most. Ez nem tetszett.
A felh�k gyorsan gy�ltek a horizonton, p�r perccel k�s�bb m�r gyalog is ut�na mehetek. Akkor tal�n nem tartana ilyen sok�ig a kutat�s. �s nem csak a nap volt az, ami miatt most tehetetlennek �reztem magam. Csak m�g p�r perc �s az el�ny megint n�lam lesz az emberi vil�ggal szemben.
M�g egy elme, azt�n egy m�sik. Annyi hasztalan gondolat.
A bab�nak, ha megint f�lgyullad�sa lesz…
Mi is volt 640 vagy 604?
Megint k�sik. El k�ne m�r, hogy mondjam neki…
Itt j�n. Na, v�gre!
V�g�l az egyik helyen megl�ttam Bella arc�t. V�gre valaki �szrevette �t!
De egy percen bel�l minden megk�nnyebb�l�sem elp�rolgott. Figyelmesebben kezdtem olvasni a gondolatait a f�rfinak, aki l�tta Bell�t az �rny�kokon kereszt�l.
Az � agya idegen volt a sz�momra, de m�gsem teljesen ismeretlen. Volt, hogy pont az ilyenek ut�n vad�sztam.
„NE!!!” hallottam, ahogy kit�r a torkom m�ly�r�l a k�ts�gbeesett ki�lt�s. A l�bam er�sen r�nyomtam a g�zped�lra, de m�gis merre k�ne, hogy induljak?
Nagyj�b�l be tudtam hat�rolni a gondolatokat t�rben, de nem el�g pontosan. Valami kell, hogy legyen, amir�l felismerem a pontos helyet- egy �tjelz�s, valami grafiti egy keresztez�d�s. De Bella az �rny�kokban ment, a f�rfi szemei r�m�lt arckifejez�s�re f�kusz�ltak-�lvezte a f�lelm�t.
Az arca bele�gett a tudat�ba a t�bbi k�z�. Bella nem az els� �ldozata volt.
A morg�som miatt a kocsi alv�za picit megr�zk�dott, de nem is foglalkoztam vele.
Semmi ablak nem volt a falakon Bella m�g�tt. Valami iparosabb helyen volt messze a turist�k �ltal haszn�lt v�s�rl� �vezett�l. Gyorsan bevettem egy kanyart, megint volt egy tippen merre lehet, rem�lhet�leg ez�ttal nem hib�zok. A m�g�ttem l�v� aut�s hangosan felki�ltott, de �n m�r messze j�rtam.
N�zd, hogy remeg! R�h�g�tt a f�rfi m�mor�ban. A f�lelem a l�nyok arc�n volt a leg�lvezetesebb a sz�m�ra.
„Hagyjon b�k�n!”Bella hangja halk volt, megfontolt. Nem sikolt�s.
„Ne legy�l m�r ilyen cukorfalat!”
N�zte Bella milyen arcot v�g erre. Nevet�st hallottam egy m�sik ir�nyb�l. A f�rfit zavarta ez a zaj- Fogd m�r be Jack! Gondolta-, de �lvezte, ahogy a l�ny �sszerezzent a zajra. Ez felizgatta �t. Elk�pzelte, ahogy k�ny�r�gne neki, hogy ne b�ntsa �t.
�szre se vettem, hogy t�bben is vannak, am�g meg nem hallottam a nevet�st. Elkeseredetten kutattam a t�bbi ember agy�ban is valami haszn�lhat� t�mpont ut�n. Egy l�p�ssel k�zelebb ment a l�nyhoz, felk�sz�lve annak ellen�ll�s�ra.
A haverjainak az agya nem volt annyira s�t�t, mint a f�rfi�. Mindannyian drogok befoly�sa alatt �lltak, de m�g �gy is �szrevett�k, hogy a f�rfi, akit �k Lonnienek h�vtak milyen messzire akar menni. De m�gis vakon k�vett�k a parancsait. Nekik is �g�rt egy kis �lvezetet…
Egyik�k a f�ldet fix�rozta idegesen- nem akarta, hogy elkapj�k �ket a l�ny b�ntalmaz�s��rt - �s akkor v�gre megvolt, amit kerestem. Felismertem a keresztez�d�st, ami fel� �pp b�mult.
Gyorsan �thajtottam a piros l�mp�n, a kocsik k�z�tt �pp hogy elf�rt az eny�m, hallottam az ut�nam kiab�l� d�h�s emberek hangj�t.
A telefonom rezgett a zsebembe, de nem t�r�dtem vele.
Lonnie lassan a l�ny fel� indult. V�rt a r�m�letre, amit annyira �lvezett. M�r felk�sz�lt a sikoltoz�sra.
De Bella csak �llt mozdulatlanul. A f�rfi meglep�d�tt. Arra sz�m�tott, hogy a l�ny majd menek�lni pr�b�l. Meglepett �s csal�dott volt. Szerette ezzel a fajta „vad�szattal” j�r� adrenalin t�lteng�st.
B�tor. Jobb is! Lehet, hogy t�bbet harcolhatok majd vele…
M�r eg�szen k�zel j�rtam hozz�juk. A f�rfi hallotta a kocsi hangj�t, de nem is figyelt oda, t�lzottan �rdekelte az �ldozata.
Sz�vesen l�tn�m, hogy �llna a vad�szathoz, ha esetleg nem � lenne a vad�sz. Sz�vesen megn�zn�m, mit gondol az �n vad�szati st�lusomr�l.
Az agyam egy m�sik r�sze m�r v�gig is gondolta milyen k�nz�sok al� vethetn�, a lehet� legf�jdalmasabb ut�n kutatva. Ez�rt szenvednie kell. K�nok k�z�tt k�ne meghalnia. A t�bbieket val�sz�n�leg meg�ln�m r�gt�n, de Lonnienak k�ny�r�gnie k�ne ez�rt az aj�nd�k�rt, miel�tt megadom neki.
Az �ton �llt, Bella fel� k�zel�tett.
�les kanyarral befordultam az utc�ra ahol voltak, a kocsim l�mp�ja megvil�g�totta a jelenetet, �s nagyr�szt mindenki helyben ledermedt. Legsz�vesebben el�t�ttem volna a vezet�j�ket, aki ezt az eg�szet kitervelte, de az t�l k�nny� hal�l lett volna neki.
Leparkoltam �gy hogy az utas �l�s k�zel legyen Bell�hoz �s kinyitottam neki, de � m�r oda is szaladt az aut�hoz. 
„Sz�llj be!” parancsoltam r�.
Mi a fene?
Tudtam, hogy rossz �tlet! Nem volt egyed�l.
Most futnom k�ne?
Szerintem h�nyni fogok…
Bella hezit�l�s n�lk�l beugrott a kocsiba �s becsapta az ajt�t maga m�g�tt.
Azt�n a legbizalommaltelibb n�z�ssel meredt r�m, amit valaha l�ttam emberi arcon. A tervem hogy mindenkit helyben kiny�rok romba d�lt.
K�b� egy perc t�red�k�be telt, am�g leesett, hogy nem hagyhatom �t itt a kocsiba, hogy v�gign�zze, ahogy elint�zem a n�gy f�rfit. M�gis mit mondan�k neki? Hogy ne figyeljen? Ha! M�gis mikor tette � azt, amire k�rtem? Mikor tette � azt, ami biztons�gos?
Elvinn�m �ket messzebb �s Bell�t egyed�l hagyn�m? Nem lehettem biztos benne, hogy egy m�sik vesz�lyes ember nem t�ved erre egyenesen, amikor �n elmegyek. Mintha Bella valami m�gnes lenne, ami minden vesz�lyt mag�hoz vonz. Nem t�veszthettem �t szem el�l.
V�gig ezt �reztem mik�zben begyors�tottam a kocsimmal, hogy min�l gyorsabban elvigyem �t innen. L�ttam, hogy a m�g�tt�nk l�v� emberek r�m�lten ugrottak od�bb az �tb�l. Val�sz�n�leg Bella nem vette �szre, hogy hezit�ltam. Biztos azt gondolta, hogy megfontoltam merre menek�lj�nk.
M�g csak el sem �thettem senkit. Az megr�m�tette volna.
Annyira akartam a hal�lukat hogy csak erre tudtam gondolni. Az izmaim megfesz�ltek idegess�gemben. Musz�j meg�ln�m �t. Lassan sz�tszedn�m darabokra, minden izm�t �s csontj�t lassan…
Kiv�ve hogy a l�ny- az egyetlen l�ny sz�momra a vil�gon- mind k�t kez�vel kapaszkodott az �l�sbe, �s r�m meredt nagy, bizalommal teli szemeivel.
„Kapcsold be a biztons�gi �ved!” d�rrentem r�. A hangom teli volt ut�lattal �s v�r ut�ni v�ggyal. De nem akartam egyetlen gondolatot sem hagyni magamban abb�l a f�rfib�l.
Bella gyorsan becsatolta mag�t, egy kicsit felugrott a hangt�l, amit az �v hallatott. Ett�l felugrik, de amikor vesz�lyes alakok veszik k�r�l, meg sem moccan. �reztem, hogy engem n�z. R�hejesen nyugodtnak t�nt. Nem �rtettem a viselked�s�t azok ut�n, amin kereszt�l ment.
„J�l vagy?” k�rdezte f�lelemmel teli hangon.
Azt akarta tudni hogy �N J�l vagyok-e?
Egy percig megfontoltam a k�rd�s�t. De nem el�g hosszan hogy � �szrevegye a hezit�ci�mat. J�l vagyok?
„Nem” j�ttem r� �s mondtam ki r�gvest fesz�lt hangon.
Ugyanarra az elhagyatott �tszakaszra vittem ahol a d�lut�nt t�lt�ttem, amikor �ket figyeltem a ruhaboltban. Most m�r teljesen s�t�t volt a f�k alatt.
Annyira d�h�s voltam, hogy a testem helyben ledermedt, kifejez�stelen volt. J�ghideg kezeim szinte izzottak a v�gyt�l hogy elkapjam Bella t�mad�j�t, hogy darabokra szaggassam �t, hogy a teste �r�kre elt�nj�n a f�ld sz�n�r�l is.
De nem lett volna helyes Bell�t egyed�l hagyni, v�dtelen�l a s�t�tben.
„Bella?” sz�rtem a fogaimon kereszt�l.
„Tess�k?” k�rdezte rekedt hangon. Azt�n megk�sz�r�lte a tork�t.
„J�l vagy?” ez volt az igaz�n fontos dolog, a legl�nyegesebb. A bossz��ll�s m�sodlagos. Tudtam ezt pontosan, de a testem m�gis mintha nem �gy gondolta volna.
„Igen” hallottam, ahogy a hangja m�g mindig remeg- a f�lelemt�l, semmi k�ts�g.
Nem hagyhattam �t mag�ra.
M�g akkor sem ha, nem volt k�zvetlen el�re l�that� vesz�lynek kit�ve- mintha csak az univerzum j�tszana velem valami buta j�t�kot-, m�g ha biztos lehettem volna abba, hogy n�lk�lem is t�k�letes biztons�gban lenne, nem lettem volna k�pes egyed�l hagyni �t a s�t�tben.
Biztos nagyon f�l.
De �n sem voltam �pp abban az �llapotomban, hogy alkalmas legyek a megnyugtat�s�ra- m�g akkor sem ha, tudn�m azt, hogy csin�ljam, amit ugyeb�r nem tudok. Biztos �rezte a brutalit�st m�r a kisug�rz�somb�l, el�g nyilv�nval� volt. Ha nem leszek k�pes leh�teni a bennem fortyog� d�h�t m�g jobban meg fog r�m�lni t�lem.
Valami m�sra kell gondolnom.
„Csillap�ts le l�gy sz�ves!”k�rtem.
„Bocs, de nem �rtem. Mit csin�ljak?”
„Egyszer�en csak fecsegj, mindegy mir�l, am�g megnyugszom!” mondtam m�g mindig idegesen. Sz�ks�g volt valamire, ami a kocsiban tart. M�g mindig hallottam a fejemben a f�rfi ki�br�ndult, d�h�s gondolatait…tudtam hol tal�ln�m meg…lehunytam a szemeimet azt k�v�ntam b�r ez el�g lenne ahhoz, hogy ne l�ssam az arc�t magam el�tt…
„���…” hezit�lt-gondolom pr�b�lta meg�rteni a kirohan�somat. „Holnap m�g az els� �ra el�tt el fogom g�zolni Tyler Crowleyt. Ez megfelel?” mondta.
Igen- pont erre volt sz�ks�gem. Bella mindig k�pes meglepni. Mint m�r r�gebben is, a fenyeget�s az � sz�j�b�l most is komikusan hangzott. Ha �pp nem �getett volna olyan vadul a gyilkol�si v�gy-, akkor val�sz�n�leg nevettem volna.
„M�rt is?” k�rdeztem, ezzel is arra k�sztetve �t, hogy megint besz�ljen.
„Mert azt h�reszteli, hogy vele megyek a b�lra.” Mondta, a hangja most is olyan volt mintha egy m�rges kis cica besz�lne, aki tigrisnek k�pzeli mag�t. „Teljesen meg�r�lt vagy m�g mindig azt kompenz�lja, hogy majdnem elg�zolt amikor… sz�val tudod mikor.” Jegyezte meg sz�razon.” Ny�lv�n azt hiszi, azzal engesztel ki, ha b�lba visz. �gyhogy arra gondoltam, ha �n is majdnem meg�l�m, akkor kvittek lesz�nk, �s tal�n felhagy ezzel a j�v�t�teli m�ni�j�val. Semmi sz�ks�gem ellens�gekre �s tal�n Lauren is megb�k�l velem, ha Tyler ezen t�l b�k�n hagy. De lehet, hogy tot�l k�ross� teszem a Sentraj�t” folytatta „ elv�gre ha nincs kocsija senkit nem tud elvinni a b�lra…”
Nyugtat� volt a tudat, hogy Bella n�ha mennyire rosszul l�tja a dolgokat. Tyler lelkesed�s�nek semmi k�ze nem volt a balesethez. �gy t�nt Bell�nak fogalma sincs milyen hat�ssal van az iskol�ban a fi�kra. Lehet, hogy azt sem vette �szre r�m hogyan hat?
Ah, ez m�k�d�tt. Az �rthetetlen felfedez�sek az agy�val kapcsolatban mindig lek�t�ttek. Kezdtem �rr� lenni magamon, m�r m�s dolgokra is tudtam gondolni a k�nz�son �s a bossz�n k�v�l.
„Err�l �n is hallottam” mondtam Bell�nak. M�r nem besz�lt �s sz�ks�gem volt r� hogy folytassa.
„Te is?” k�rdezte hitetlenkedve. Most m�r m�rgesebbnek t�nt a hangja. „Ha p�ld�ul nyakt�l lefel� megb�nulna, akkor sem tudna b�lba menni.”
Azt k�v�ntam b�rcsak lenne egy m�d r�, hogy megk�rjem, r�szletezze a kiv�gz�s minden mozzanat�t an�lk�l, hogy �r�ltnek t�nn�k. Nem is v�laszthatott volna jobb t�m�t, hogy lenyugtasson. �s a szavai- persze az � eset�ben csak szarkasztikusan- eml�keztettek r� mire van annyira sz�ks�gem ebben a pillanatban.
Fels�hajtottam, �s kinyitottam a szemeimet.
„Jobban vagy?” k�rdezte f�l�nken.
„Nem igaz�n”
Nyugodtabb voltam, de nem �reztem magam jobban. Mert �pp ezekben a percekben j�ttem r�, hogy nem �lhetem meg azt a sz�rnyeteget, Lonniet, de m�g mindig jobban v�gytam r�, hogy megtehessem, mint majdhogynem b�rmi m�sra a vil�gon. Majdhogynem.
Az egyetlen dolog, amit jobban akartam annak az �r�lt gyilkosnak a megb�ntet�s�n�l a l�ny volt. �s hab�r tudtam soha nem lehet az eny�m, m�gis csak a gondolat hogy egy nap az eny�m lehetne, lehetetlenn� tette sz�momra az �ld�kl�ssel kapcsolatos terveimet- nem sz�m�t, mennyire meg�rdemeln�.
Bella jobbat �rdemel, mint egy gyilkost.
7 hossz� �vtizede pr�b�lkozok valami m�s lenni ink�bb- b�rmi csak nem gyilkos. De azoknak az �veknek az er�fesz�t�se miatt soha nem leszek a megfelel� szem�ly a l�nynak, aki mellettem �l. M�gis hirtelen most �gy �reztem visszat�rtem abba az �letbe-, egy gyilkos�ba-, ha csak egy �jszak�ra alatt is, de lehet, hogy k�pes leszek mindent elrontani. M�g ha nem is iszom meg a v�r�ket- �s nem lesz bizony�t�k a v�r�s szemem- vajon �szrevenn� a k�l�nbs�get?
Meg kellet pr�b�lnom el�g j�nak lenni a sz�m�ra. Ez egy lehetetlen �gy. De att�l m�g pr�b�lkozni fogok.
„Mi a baj?” suttogta Bella.
Az illata megcsapta az orromat �s visszaeml�keztem m�rt nem �rdemelhetem meg sohasem �t. M�g mindezek ut�n sem, amin kereszt�l ment�nk, �s amennyire szerettem �t- a ny�l m�g most is �sszefutott a sz�mban.
Olyan �szinte leszek vele, amennyire csak lehet. Ennyivel tartozok neki.
„N�ha nehezen tudom f�kezni az indulataimat Bella!” kib�multam a s�t�t �jszak�ba, azt k�v�nva b�r csak meg�rten� a sz�rny� utal�st a szavaimban, persze volt egy felem, amelyik meg azt, hogy b�rcsak ne. De ink�bb azt, hogy ne. Fuss Bella, menek�lj. Maradj Bella, maradj.” De az senkinek sem haszn�lna, ha visszaforduln�k �s �ld�z�be venn�m azokat a…” csak a gondolatukt�l majdnem kiugrottam a kocsib�l. M�ly l�legzetet vettem, hagyva hogy az illata megint �gesse a torkomat. „ Vagy legal�bbis err�l gy�zk�d�m magam.”
„�…”
Nem mondott semmi m�st. Vajon mennyit hallott ki a szavaimb�l? R�n�ztem, de az arc�r�l nem tudtam semmit leolvasni. Tal�n csak f�lelmet. H�t… v�g�lis nem sikoltozott. M�g.
Egy hossz� csendes perc volt. Harcoltam magam ellen hogy az legyek, akinek lennem k�ne. �s aki soha nem lehetek.
„A l�nyok agg�dni fognak” mondta halkan Bella. A hangja nagyon nyugodtan csengett, nem voltam benne biztos, hogy ilyennek k�ne lennie. Nem f�lt? Lehet, hogy m�g nem tudatosultak benne a ma esti dolgok. „Megbesz�lt�k, hogy tal�lkozunk.”
El akart menni t�lem? Vagy t�nyleg csak a bar�tai miatt agg�dott?
Nem v�laszoltam neki, de beind�tottam a kocsit �s visszavittem. Minden m�terrel, ahogy k�zelebb �rt�nk a v�roshoz egyre nehezebbnek t�nt megtartani az �g�retem. Annyira k�zel voltam a f�rfihez…
Ha ez lehetetlen-, ha nem �rdemelhettem meg a l�nyt sem- akkor volt egy�ltal�n �rtelme a f�rfit b�ntetlen�l hagyni? Biztos megengedhetn�k magamnak ennyit…
Nem. Nem adom fel. M�g. Ahhoz t�lzottan akartam a l�nnyal lenni.
Az �tteremhez �rt�nk ahol a bar�taival kellett volna tal�lkoznia. Jessica �s Angela m�r ettek, �s mindketten nagyon agg�dtak Bell��rt. �pp indultak volna a keres�s�re, amikor megl�tt�k a kocsim f�nysz�r�j�t a s�t�t utc�n.
Ez nem a megfelel� este volt a k�v�ncsiskod�sra…
„Honn�t tudtad, hogy hov�…?” Bella befejezetlen k�rd�se megszak�totta a gondolatmenetemet �s r�eszm�ltem, hogy m�r megint hib�t v�tettem. T�lzottan sok minden j�rt a fejembe ahhoz, hogy eszembe jusson megk�rdezni �t hol tal�lkoznak.
De ahelyett hogy befejezte volna a k�rd�s�t csak megr�zta a fej�t �s elmosolyodott.
Ez meg m�gis mit jelent?
Nos, most �pp nem volt id�m kirak�sdit j�tszani az � furcsa reakci�ival. Kinyitottam neki az ajt�mat.
„Mit m�velsz?” k�rdezte elk�pedve.
Nem t�vesztelek szem el�l. Nem engedem meg magamnak, hogy egyed�l maradjak ma �jszaka. Ebben a sorrendben. „Vacsor�zni viszlek.”
H�t ez �rdekes. Eddig m�g azt tervezgettem, hogy elh�vom Alicet �s „v�letlen�l” ugyanabba az �tteremben lyukadunk ki ahol Bell��k is vannak, most pedig itt vagyok egy igazi randin kettesben a l�nnyal. Kiv�ve persze hogy ez nem sz�m�tott, mert es�lyt sem adtam neki, hogy nemet mondjon.
M�r f�lig kinyitotta az aut� ajtaj�t, amikor oda�rtem hozz�- eddig nem frusztr�lt ennyire, ha norm�l temp�ban kell mozognom- ahelyett, hogy megv�rta volna, hogy �n nyissam ki. Ez vajon az�rt volt, mert nem szokott hozz� hogy h�lgyk�nt kezelj�k, vagy az�rt mert nem tartott engem �riembernek?
V�rtam, hogy Bella csatlakozzon hozz�m, �s egyre idegesebb lettem l�tva hogy a bar�tn�i m�g mindig a s�t�t sarok fel� tartanak.
„Menj �s �ll�tsd meg a bar�taidat miel�tt m�g �rt�k is t�v� k�ne tennem a v�rost!” mondtam gyorsan.” Nem hinn�m, hogy k�pes lenn�k t�rt�ztetni magam, ha megint tal�lkozn�k a haverjaiddal.” Nem, biztos, hogy nem lenn�k el�g er�s ahhoz.
Bella �sszerezzent, de azt�n gyorsan �sszeszedte mag�t. Egy f�l l�p�st tett az ir�nyukba �s ki�ltott”Jess!Angela!” megfordultak �s Bella integetni kezdett nekik, hogy �szrevegy�k �t.
Bella! H�t j�l van! Gondolta megk�nnyebb�lten Angela.
Ennyit k�sni! Mormogta Jessica, de � is h�l�s volt, ami�rt nem esett Bell�nak baja. Ez arra k�sztetett, hogy egy picit jobban kedveljem �t.
Visszasiettek, �s ijedten meg�lltak, amikor �szrevettek engem is Bella mellett.
Ahha. Gondolta Jessica. �rtem m�r m�rt k�sett.
Edward Cullen? Vajon az�rt ment el egyed�l hogy megtal�lja �t? De akkor meg m�rt k�rdezne olyanokat, hogy hova ment, hogyha tudta, hogy itt lesz? L�ttam Bella arckifejez�s�t, amikor megk�rdezte Angelat hogy a csal�dom m�rt hi�nyzik a sulib�l. Nem. Biztos, hogy nem tudta, hogy � is itt van, d�nt�tte el v�g�l Angela.
Jessica gondolatai gyorsan �tlend�ltek a meglepetts�gr�l gyanakv�sba. Bella nem mondott igazat nek�nk.
„Hol volt�l?” k�rdezte Bell�ra b�mulva, de engem is figyelt a szeme sark�b�l.
„Elt�vedtem �s azt�n �sszefutottunk Edwardal.” Mondta Bella, az egyik kez�vel fel�m intve. A hangja t�l norm�lisnak hangzott. Mintha val�ban csak ez t�rt�nt volna.
Biztos m�g mindig sokk hat�sa alatt �ll. Ez volt az egyetlen magyar�zat a nyugalm�ra.
„Megengeditek, hogy csatlakozzak hozz�tok?” k�rdeztem- udvariaskodva, tudtam, hogy m�r ettek.
�r isten, � annyira helyes! Gondolta Jessica �s a gondolatai hirtelen besz�m�thatatlann� v�ltak.
Angela sem volt sokkal jobb �llapotban. B�rcsak ne ett�nk volna. Wow. Csak… wow.
M�rt nem hatok �gy Bell�ra is?
„Ehm…persze.” Egyezett bele Jessica.
Angela megr�zk�dott. „���… Bella az a helyzet hogy mi m�r ett�nk, am�g v�rtunk r�d, sajn�lom.”
Mi van? Fogd m�r be! Gondolta Jessica m�rgesen.
Bella nyugodtan b�lintott. T�lzottan k�nnyed�n. Biztos a sokk.”Semmi baj… �gysem vagyok �hes.”
„Szerintem enned kellene valamit” ellenkeztem. Sz�ks�ge volt egy kis cukorbevitelre- hab�r m�r �gy is �pp el�g �des volt, gondoltam morbidan. Perceken bel�l hal�lra r�m�lhet, amikor r�j�n mi t�rt�nt vele, �s azon az �res has nem fog seg�teni. Bella am�gy is t�l gyenge, ezt tapasztalatb�l tudom.
A l�nyoknak nem lesz semmi baja, ha egyenesen haza mennek. Nekik nem k�vette minden l�p�s�ket valami vesz�lyforr�s.
�s ink�bb szerettem volna kettesben lenni Bell�val- addig, am�g mer velem egyed�l lenni.
„Nem baj ugye, ha ma este �n viszem haza Bell�t?” mondtam Jessic�nak miel�tt Bella ellenkezhetett volna velem.”Akkor nem kell megv�rnotok, am�g megvacsor�zik.”
„Ehm, szerintem semmi akad�lya…” mondta Jessica mik�zben cinkosan Bell�ra pillantott, jel ut�n kutatva hogy vajon � mit akar.
Maradni akarok. De Bella biztos mag�nak akarja �t. Ki ne akarn�? Gondolta Jess, �s k�zben l�tta, hogy Bella r�kacsint.
Bella kacsintott?
„Ok�” mondta gyorsan Angela, hogy ne legyenek l�b alatt, ha t�nyleg ez az, amire Bella v�gyik. �s �gy l�tszott t�nyleg ezt akarja. „Holnap l�tjuk egym�st… Bella… Edward.” Igyekezett a nevem laz�n kimondani. Megragadta Jessica kez�t �s elkezdte elr�ngatni �t.
Musz�j lesz tal�lnom valami m�dot r�, hogy ezt megk�sz�njem Angel�nak.
Jessica kocsija lassan elt�nt a s�t�tben. Bella szem�ld�keit �sszeh�zva n�zett ut�nuk. Jessica integetett, ahogy elhajtottak, �s Bella visszaintett. Nem sokkal a kocsi elt�n�se ut�n m�ly l�legzetet vett �s feln�zett r�m.
„Komolyan nem vagyok �hes” mondta.
M�rt v�rta akkor meg, hogy elmenjenek miel�tt ezt mondta? T�nyleg kettesben akart lenni velem- m�g most is, amikor tan�ja volt a d�hkit�r�semnek?
Ak�r �gy volt ak�r nem, musz�j ennie valamit.
„Na, ne viccelj” mondtam.
Kinyitottam el�tte a vend�gl� ajtaj�t �s v�rtam.
S�hajtott �s bes�t�lt.
�n is bementem m�g�tte egyenesen a pulthoz ahol a tulaj volt. Bella m�g mindig furcs�nak t�nt. Meg akartam �rinteni �t, a homlok�t hogy ellen�rizzem nem-e l�zas. De a hideg kezem biztos felzaklatn�, mint m�r ezel�tt is egyszer.
Oh, te j� ... a n� hangos gondolatai f�lbeszak�tott�k az elm�lked�semet. Ez azt�n valami.
�gy t�nt ma mindenki ezt csin�lja velem. Vagy lehet, hogy csak most jobban felt�nt, mert annyira v�gytam r�, hogy Bella is �gy l�sson? Mi mindig is vonz�ak voltunk az �ldozatainknak. De eddig m�g ezen nem nagyon gondolkoztam. �ltal�ban- kiv�ve persze az olyan embereket, mint Shelly Cope vagy Jesica Stanley, akiknek er�sebb volt a m�sik �rzelem, mint a p�nik- a f�lelmet r�gt�n a vonz�d�s ut�n meg�rezt�k…
„ Kaphatn�nk egy asztalt 2 szem�lyre?” k�rdeztem mivel a n� meg se tudott mukkanni.
„Oh… iz�… persze! �rezz�tek magatokat otthon a La Bella Itali�ban!” Mm… ez a hang! „ K�vessetek, k�rlek.” A gondolatai sz�m�t�ak voltak.
Lehet, hogy csak unokates�k. Nem lehetnek testv�rek, nem hasonl�tanak egy�ltal�n. De egy�rtelm�en csal�dtagok. Az nem lehet, hogy egy�tt vannak.
Az emberek szeme nem l�tott semmit igaz�n. M�gis hogy m�sk�pp l�thatta volna az �n szoborszer� �lettelen testemet vonz�nak, �s Bella t�k�letes l�gys�g�t elhanyagolhat�nak?
H�t seg�teni biztos nem fogok a l�nynak, gondolta a tulaj �s egy nagy csal�di asztalhoz vezetett minket az �tterem legzajosabb r�sz�re. Vajon megadhatom neki a sz�mom, am�g a l�ny is jelen van?
El�vettem egy csekket a zsebemb�l. Az emberek kifejezetten egy�ttm�k�d�ek, ha p�nzr�l van sz�.
Bella m�r le is �lt az egyik sz�kre, amit a n� kih�zott neki. Megr�ztam a fejem, de � hezit�lt, k�zben k�v�ncsian n�zett r�m. Igen, ma val�sz�n�leg eg�sz este nagyon k�v�ncsi lesz. Ez a t�meg nem megfelel� hely a besz�lget�shez.
„Kaphatn�nk esetleg valami meghittebb zugot?” k�rdeztem a n�t, mik�zben p�nzt ny�jtottam oda neki. A szemei kikerekedtek meglepet�s�ben, azt�n �sszesz�k�ltek, amikor m�r a csekket a kez�ben fogta.
„Persze”
Egy k�l�n terembe vezetett mik�zben k�v�ncsian n�zte mennyit kapott.
50 doll�r egy jobb asztal�rt? Akkor m�g gazdag is. Gondolhattam volna- fogadni mern�k , hogy a dzsekije t�bbe ker�l mint az aut�m. Francba! M�rt akar meghitten lenni vele?
Felaj�nlott nek�nk egy csendes kis sarkot az �tterem m�sik fel�ben, ahol senki sem l�thatott minket- senki sem hallhatta Bella, hogy reag�l a dolgokra, amiket mondani fogok neki. Fogalmam sem volt mit akarhat megtudni ma este. Vagy, hogy mennyit fogok megosztani vele.
Vajon mire j�tt m�r r�? �s vajon milyen magyar�zatot adott a ma este t�rt�ntekre mag�nak?
„Ez megfelel?” k�rdezte a tulaj.
„T�k�letesen.” Mondtam neki, de egy kicsit ideges�tett, amiket Bell�r�l gondolt, r�mosolyogtam kivillantva �les fogaimat. Had l�sson csak tiszt�n engem.
Whoa.” Um… mindj�rt j�n a pinc�r.” � nem lehet igazi. Biztos �lmodom. Lehet, hogy a l�ny el fog t�nni… lehet, hogy ketchuppal r��rom a sz�mom a t�ny�rj�ra… lassan elimbolygott.
Nevets�ges. M�g mindig nem f�l t�lem. Hirtelen eszembe jutott mit mondott nekem Emmett nem r�giben, az eb�dl�ben T�lem biztos jobban megijedt volna.
M�r nem vagyok f�lelmetes?
„Nem lenne szabad ezt csin�lnod az emberekkel” szak�tott f�lbe elm�lked�semben Bella. „Ez nem fair!”
R�b�multam a kritikus arckifejez�s�re. Most ezt, hogy �rtette? Egy�ltal�n nem ijesztettem meg a tulajt a pr�b�lkoz�saim ellen�re sem. „Mit nem lenne szabad csin�lnom?”
„�gy elk�pr�ztatnod �ket… a n� most alighanem leveg� ut�n kapkod a konyh�ban”
Hmm. Bella k�zel j�rt az igazs�ghoz. A n� �pp a t�bbieknek sz�molt be r�lam a konyh�ban hevesen dobog� sz�vvel.
„Ugyan m�r!” s�rgetett Bella amikor nem feleltem.”Az nem lehet hogy nem tudod milyen hat�ssal vagy az emberekre!”
„Sz�val elk�pr�ztatom az embereket?” �rdekes volt ezt �gy felfogni. Ez el�g pontos meghat�roz�s. K�v�ncsi lenn�k mit�l ez a k�l�nbs�g…
„M�g nem vetted �szre?” k�rdezte kritikusan.” Azt hiszed m�s is ilyen k�nnyen el�ri, amit akar?”
„T�ged is elk�pr�ztatlak?” a k�v�ncsis�gom csillap�thatatlan volt �s a szavak csak �gy kics�sztak magukt�l, m�r t�l k�s� volt visszasz�vni �ket.
Miel�tt lett volna id�m, hogy m�lyen megb�njam a k�rd�st Bella v�laszolt, „gyakran” mondta �s elpirult.
Teh�t elk�pr�ztattam �t.
 A sz�vem mintha rem�nnyel telt volna meg hirtelen, nem eml�kszem, hogy valaha is �reztem-e �gy ezel�tt.
„Hello” mondta valaki, a pinc�rn�, �s bemutatkozott. A gondolatai hangosak voltak, �s ha lehet m�g l�nyegre t�r�bbek, mint a tulaj�, de kiz�rtam �t a fejemb�l. Bella arc�t n�ztem ahelyett, hogy �t hallgattam volna, ami m�r megint v�r�s volt. Most meglep�m�don nem a torkom �g�se jutott eszembe, hanem hogy �gy m�r nem illik a k�k annyira a b�r�hez, mint mikor s�padt volt
A pinc�rn� v�rta, hogy mondjak valamit. �! Megk�rdezte mit rendel�nk! De �n nem vettem le a szemem Bell�r�l ez�rt a n� kelletlen�l fel� fordult.
„Egy k�l�t k�rek!” k�z�lte Bella de ink�bb k�rd�snek hangzott.
„K�t k�l�t” mondtam v�g�l. Szomj- norm�lis emberi szomj- ez volt a sokk egyik jele. Biztosra kell mennem hogy elegend� cukor legyen a szervezet�ben.
Egy�bk�nt eg�szs�gesnek t�nt. S�t, ann�l t�bbnek. Ragyogott.
„Mi van?” k�rdezte, k�v�ncsian hogy m�rt b�mulom �t, gondolom. Nem is vettem �szre hogy a pinc�rn� m�r elment.
„Hogy �rzed magad?” k�rdeztem.
Csod�lkozva r�m pislogott. „Remek�l.”
„Nem sz�d�lsz, nem �melyedsz, nem borzongsz?”
Most m�g jobban �sszezavarodott. „Mi�rt, kellene?”
„H�t, ami azt illeti, arra v�rok, mikor ker�lsz sokkos �llapotba.” R�mosolyogtam �s arra sz�m�tottam tagadni fogja, hogy egyiket is �rezn�. Nem szereti, ha agg�dnak �rte.
Egy percbe beletelt, hogy felelni tudjon. A szemei egy picit elmereng�ek voltak. Ez ismer�s volt, n�ha �gy szokott r�m n�zni, r�mosolyogtam. Vajon ez az�rt volt, mert… elk�pr�ztattam?
Im�dn�m azt hinni.
„Nem hinn�m, hogy arra sor ker�lne. Mindig is j� voltam a kellemetlen dolgok elfojt�s�ban.” Felelte leveg� ut�n kapkodva.
Akkor sok a gyakorlata a kellemetlen dolgokkal? Mindig neh�z �lete volt?
„Ezzel egy�tt,”mondtam neki”nyugodtabb leszek, ha lesz benned egy kis cukor meg valami t�pl�l�k.”
A pinc�rn� visszat�rt a k�l�kkal meg egy kenyeres kos�rral. Mindent lerakott el�m �s k�rdezte mit parancsolok. Esz�be jutattam, hogy figyeljen Bell�ra azt�n ism�t kiz�rtam a fejemb�l. El�g vulg�ris agya volt.
„�hm..” pillantott Bella gyorsan az �tlapra „k�rek egy gomb�s raviolit.”
A pinc�rn� visszafordult fel�m. „�s �nnek mit hozhatok?”
„�n nem k�rek semmit.”
Bella halv�nyan elmosolyodott. Hmm. Biztos �szrevette, hogy soha nem eszek. Mindent �szrevesz. �n meg mindig elfelejtek �vatosnak lenni, ha vele vagyok.
V�rtam, am�g megint magunkra nem maradtunk.
„Igy�l” parancsoltam r�.
Meglepett mikor minden sz� n�lk�l megitta a k�l�t. Odatoltam neki az eny�met is. Szomj vagy sokk?
Ivott az eny�mb�l is egy kicsit �s megr�zk�dott.
„F�zol?”
„Csak hideg volt a k�la.” Mondta, de a sz�ja remegett �s a fogai n�ha �sszekoccantak.
A csinos bl�z, amit viselt t�l v�kony volt ahhoz, hogy megv�dje a hidegt�l. Annyira hozz� simult mintha a b�r�hez tartozna. Annyira esend� �s emberi volt. „Nem hozt�l magaddal dzsekit?”
„De igen!” k�r�ln�zett. „ a fen�be…otthagytam Jessica kocsij�ba.”
Levettem gyorsan a kab�tomat azt k�v�nva b�rcsak ne �rz�dne rajta a testh�m�rs�kletem. Kedves lenne, ha felaj�nlhatn�k neki egy meleg dzsekit. Bella r�m b�mult �s megint elpirult. Vajon most mire gondolt?
Oda ny�jtottam neki a kab�tot az asztalon kereszt�l, � gyorsan felvette �s megint megborzongott.
Igen, val�ban kedves lenne, ha meleg lenne.
„K�sz!” mondta. M�ly leveg�t vett �s visszahajtotta a kab�t t�l hossz� ujjait. Megint m�lyen bel�legzett.
Ez az este vajon eld�lt m�r? Bella sz�ne m�g mindig j� volt, a b�re olyan volt, mint valami l�gy kr�m �s r�zs�k kever�ke a s�t�tk�k fels�je mellett.
„A k�k sz�n nagyon illik a b�r�dh�z” dics�rtem meg. Csak �szinte voltam.
Elpirult ezzel is m�g jobban hangs�lyozva a bl�z �s a b�re k�zti sz�nk�l�nbs�get.
J�l n�zett ki, de nem volt �rtelme kock�ztatni. Fel� toltam a kenyeres kosarat.
„De komolyan” tiltakozott „nem fogok sokkot kapni.”
„Pedig k�ne, minden norm�lis ember azt kapna. Te m�g k�l�n�sebben zaklatottnak sem l�tszol…” n�ztem r� aggodalmasan, hitetlenkedve hogy � m�rt nem k�pes norm�lisnak lenni, b�r igaz�b�l nem nagyon szeretn�m, hogy az legyen.
„Veled t�k�letes biztons�gban �rzem magam.” Mondta �s a szemei megint megteltek bizalommal. Bizalommal, amit �n nem �rdemeltem meg.
Az �rz�kei rosszak- fejletlenek. Val�sz�n�leg ez a gond. � nem vette �gy �szre a vesz�lyt, ahogy azt egy embernek kellene. Pont ellent�tesen reag�lt. Ahelyett hogy elmenek�lt volna, itt id�z�tt azzal, akit�l meg k�ne, hogy r�m�lj�n…
M�gis hogy v�dhetn�m meg magamt�l, ha egyik�nk se akarja?
„Ez sokkal bonyolultabb, mint ahogy elterveztem,” motyogtam.
L�ttam, hogy megfontolja a szavaimat, k�v�ncsi lettem mire k�vetkeztetett bel�l�k. Elvett egy kenyeret �s elkezdett enni an�lk�l, hogy b�rmi jel�t mutatatta volna az aggodalomnak. Egy p�r percig csendesen r�gcs�lt, majd jelent�s�gteljesen elford�totta a fej�t.
„Amikor a szemed ilyen vil�gos, mint most rendszerint az azt jelenti, hogy jobb kedvben vagy.” Mondta besz�lget�s hangon.
A felfedez�s�re hirtelen r�n�ztem. „Mi?”
„Mindig mogorv�bb, vagy amikor a szemed fekete. Olyankor sz�m�tok is r�. Van is err�l egy elm�letem…” mondta vid�man.
Teh�t kital�lt r� valami magyar�zatot. H�t persze. K�v�ncsi voltam mennyire j�rhat k�zel az igazs�ghoz.
„Egy �jabb elm�let?”
„Hmmm…” egy keny�rdarabk�t r�gcs�lt �ppen. Mintha nem �pp azt besz�ln� meg a sz�rnyeteggel mag�val, hogy � egy sz�rnyeteg.
„Rem�lem ez�ttal kreat�vabb volt�l…” hazudtam, amikor nem folytatta. Amit igaz�b�l rem�ltem az az volt, hogy t�ved. „Vagy megint a k�preg�nyb�l loptad az �tletet?”
„Nem ez most nem abb�l van” mondta egy kicsit zavarban.” De nem is magamt�l tal�ltam ki.”
„Sz�val?” sz�rtem a k�rd�st a fogaimon kereszt�l.
Biztos, hogy nem besz�lne ilyen nyugodtan, ha sikoltani akarna.
Hezit�lt, a sz�j�t harapd�lta �s a pinc�rn� megint megjelent Bella �tel�vel. Letette- csak egy picit figyelve Bell�ra- a kaj�t el� �s megk�rdezte akarok-e m�g valamit.
K�rtem m�g egy kis k�l�t. A pinc�rn� nem vette �szre az �res poharakat, de amikor fel�j�k intettem �sszeszedte �ket �s elt�nt vel�k.
„Mit is kezdt�l mondani az el�bb?” t�rtem vissza a t�rgyra aggodalmasan, r�gt�n ahogy egyed�l maradtunk.
„Majd elmondom az aut�ban.” Mondta Bella halkan. Ah, akkor biztos komoly az �gy. Nem akar m�sok el�tt besz�lni.”M�rmint ha…” tette hozz� hirtelen.
„Sz�val felt�teleid is vannak?” annyira fesz�lt voltam, hogy a szavaim m�r majdhogynem morg�snak hangoztak.
„Nekem is lenne egy k�t k�rd�sem term�szetesen.”
„Term�szetesen” �rtettem egyet m�g mindig ideges hangon.
A k�rd�sei val�sz�n�leg elegek lesznek a sz�momra, hogy megtudjam, pontosan mit is gondolhat. De hogy v�laszoljak neki? Felel�ss�gteljes hazugs�ggal? Vagy mondjam el neki az igazat? Vagy ne mondjak neki semmit? K�ptelen voltam eld�nteni.
Cs�ndben �lt�nk mik�zben a pinc�rn� kihozta az �jabb poh�r �d�t�t.
„Nos, halljuk a k�rd�seidet” mondtam mikor a n� elment.
„M�rt vagy Port Angelesben?”
Ez egy k�nny� k�rd�s volt- neki. Ha �szint�n felelek r�, akkor t�l sokat tudna meg. El�tte had er�ltesse csak meg mag�t.
„A k�vetkez�t!” mondtam.
„De h�t ez a legk�nnyebb!”
„A k�vetkez�t!” ism�teltem.
Bell�t ideges�tette a visszautas�t�som. Eln�zett r�lam, le az �tel�re. Lassan harapott egyet �s megr�gta. Le�bl�tette egy kis k�l�val �s v�g�l megint feln�zett r�m. A szemei gyanakv�an �sszesz�k�ltek.
„J� rendben” mondta.” Tegy�k fel hogy valaki csak elm�letben persze…gondolatolvas�, mindig tudja, mit gondolnak m�sok kiv�ve 1-2 embert.”
Lehetne rosszabb is.
Ez megmagyar�zta m�rt mosolyodott el a kocsiban. Gyors volt- senki m�s nem tal�lta ezt m�g ki r�lam. Kiv�ve persze Carlislet, de a kezdetekben m�g el�g nyilv�nval� volt mivel minden gondolatra hangosan feleltem mintha besz�ln�nek hozz�m. M�g miel�tt �n r�j�ttem volna Carlisle m�r tudta mi van velem…
Ez a k�rd�s nem volt annyira rossz. Hab�r nyilv�nval� volt, hogy tudja,valami nem stimmel velem, de lehetett volna rosszabb is. A gondolatolvas�s v�g�lis nem egy �tlagos v�mp�r k�pess�g. Belementem a feltev�s�be.
„Csak egyetlent!” helyesb�tettem.” Persze csak elm�letben.”
Visszafojtott egy mosolyt- l�tszott, hogy �r�l, hogy belemegyek a j�t�kba. „Rendben akkor egyetlen kiv�tellel. Hogy m�k�dik ez a dolog? Milyen korl�tai vannak? Hogy k�pes r� ez a bizonyos illet�, hogy megtal�ljon valakit a kell� pillanatban? Honn�t tudja, ha bajban van?"
„Elm�letben?”
„H�t persze. Csakis.” A sz�j�t �sszeszor�totta �s nagy barna szemeivel izgatottan meredt r�m.
„Sz�val,”hezit�ltam”ha… ez az illet�…”
„Nevezz�k tal�n Joenak”javasolta.
Elmosolyodtam a lelkesed�s�n. T�nyleg azt k�pzeli, hogy az igazs�g j� lesz? Ha a titkaim kellemesek lenn�nek, akkor m�rt ne osztan�m meg �ket vele?
„Helyes, teh�t Joe.” �rtettem egyet. „sz�val, ha Joe alaposabban odafigyelt volna, akkor nem a legutols� pillanatban �rkezik.” Megr�ztam a fejem arra gondolva milyen k�zelvoltam ma ahhoz, hogy t�lk�s�n �rjek oda. „Csak te vagy k�pes arra, hogy m�g egy ilyen kisv�rosban is bajba ker�lj. Kis h�j�n egy teljes �vtizedre elint�zted a b�n�gyi statisztik�kat, tudod-e?”
Durc�san �sszeh�zta a sz�j�t. „Azt hittem csak elm�leti esetr�l besz�l�nk”
Nevetnem kellett a d�h�n.
Az ajkai, a b�re… olyan l�gynak t�ntek. Meg akartam �rinteni. A sz�j�hoz akartam �rinteni az ujjamat �s megint mosolyra h�zni azt. Lehetetlen. Az �n b�r�m kellemetlen lenne neki.
„Igen igazad van.” Mondtam visszat�rve a besz�lget�s�nkre. „t�ged tal�n nevezzelek Janenek?”
B�lintott, minden humor �s irrit�ci� elp�rolgott a nagy szemeib�l.
„Honnan tudtad?” k�rdezte a hangja halk volt �s heves.
El k�ne mondanom neki az igazat? �s ha elmondom, akkor mi lesz?
El akartam mondani. Ki akartam �rdemelni a bel�m vetett bizalm�t, ami m�g mindig sug�rzott az arc�r�l.
„Tudod, hogy megb�zhatsz bennem!” suttogta �s a kezem ut�n ny�lt mintha meg akarta volna �rinteni.
Elh�z�dtam - a gondolatot is ut�ltam mit v�lltana ki bel�le a jeges b�r�m - � is visszah�zta a kez�t.
Tudtam, hogy megb�zhatok benne �s nem fogja senkinek elmondani a titkomat. De abban nem b�zhattam, hogy nem lesz hal�lra r�m�lve, ha megtudja. Annak k�ne lennie. Az igazs�g maga volt a horror.
„Nem tudom van-e m�g v�laszt�som.” Morogtam. Visszaeml�keztem, hogy egyszer m�g fel is d�h�tettem �t azzal, hogy figyelmetlennek h�vtam. Megs�rtettem, mert j�l �t�ltem meg a reakci�it. Nos, legal�bb ezt korrig�lni tudom. „T�vedtem, te sokkal jobb megfigyel� vagy, mint hittem volna.” �s lehet, hogy nem j�tt m�g r�, de m�r eddig sem k�telkedtem ebben. Semmit nem t�vesztett szem el�l.
„Azt hittem te sosem t�vedsz” mondta mosolyogva.
„�gy is volt.” R�gebben tudtam mit csin�lok. Mindig biztos voltam a sz�nd�kaimban. �s most minden a feje tetej�re �llt. Egy tot�lis k�osz.
De nem panaszkodtam volna. Nem akartam megint azt az �letet, amiben mindennek megvolt a magyar�zata. Nem, ha a k�osz azt jelenti, Bell�val lehetek.
„�s m�g egy dologban t�vedtem veled kapcsolatban.” Folytattam egy �jabb dologra t�rve.” Te nem a baleseteket vonzod – az t�l �tlagos meghat�roz�s lenne, neked- te a bajt vonzod, mint a m�gnes. Ha b�rmi vesz�lyes ad�dik, 10 m�rf�ldes k�rzetben az t�ged biztosan megtal�l.” De m�rt pont �t? Mit tett, hogy egyik bajt is ki�rdemelje?
Bella megint komolyan n�zett r�m.”T�ged magadat is bele�rtve?
 Ez a k�rd�s volt a legl�nyegesebb.
„k�ts�gk�v�l”
A szemei �sszesz�k�ltek- most nem gyanakv�an, de nevets�ges �rdekl�d�ssel. Megint a kezem fel� ny�lt, �n pedig megint picit visszah�ztam azt, de � ezt figyelmen k�v�l hagyta �s meg�rintett. Visszatartottam a l�legzetem is- most nem az illata miatt, hanem a hirtelen �rz�sek miatt, amik el�rasztottak. F�lelem. A b�r�mt�l biztos undorodni fog. El fog rohanni.
L�gyan hozz��rintette az ujjhegyeit a k�zfejemhez. Meleg �rint�s�t semmi m�shoz nem tudtam hasonl�tani. M�g soha nem �reztem ilyet. M�r majdhogynem �lveztem a dolgot.
Kiv�ve a f�lelmemet. N�ztem az arc�t amint meg�rintette a hideg b�r�met. M�g mindig nem jutottam leveg�h�z.
F�loldalasan elmosolyodott.
„K�sz�n�m.” Mondta m�lyen a szemembe n�zve. „Imm�r m�sodszor”
L�gy ujjai m�g mindig a kezemen voltak, mintha �lvezn�, hogy hozz�m �rhet.
Annyira laz�n feleltem neki amennyire csak tellett t�lem.”Igyekezz�nk, hogy harmadik alkalom m�r ne legyen rendben?”
V�gott egy grimaszt �s b�lintott.
Kih�ztam a kezem az �v� al�l. M�gsem v�rhattam meg, hogy a toleranci�ja elm�ljon �s mikor ez bek�vetkezik k�nosan �rezzem magam. Az asztal al� rejtettem �ket.
Olvastam a szemeiben, mivel a fej�ben csend volt, l�ttam benne a bizalmat �s a csod�latot is. R�j�ttem, hogy v�laszolni akarok a k�rd�seire. �s nem az�rt mert tartoztam neki ennyivel, vagy, mert azt akartam, hogy b�zzon bennem.
Azt akartam, hogy megismerjen.
„K�vettelek Port Angelesbe!” mondtam, a szavak hirtelen j�ttek ki a sz�mon miel�tt �tgondolhattam volna mit is mondok. Tudtam, hogy az igazs�g kock�zatos. B�rmelyik pillanatban �tv�lthat ez a term�szetellenes nyugalom hiszt�ri�ba. Ez arra �szt�nz�tt, hogy m�g gyorsabban besz�ljek. „M�g soha nem pr�b�ltam egy meghat�rozott valakit �letben tartani, �s sokkal nehezebb, mint hittem. De tal�n, csak az�rt mert �ppen te vagy az a bizonyos valaki. Az emberek t�bbs�ge �ltal�ban k�pes k�l�n�sebb katasztr�f�k n�lk�l v�gigcsin�lni a napot.”
Bell�t n�ztem, v�rakozva.
Elmosolyodott. A sz�ja ell�gyult �s csokol�d� barna szemei melegs�ggel teltek meg.
�pp most vallottam be hogy k�vettem, � meg mosolyog.
„Arra m�g sosem gondolt�l, hogy az els� alkalommal, amikor Tyler, majdnem el�t�tt, akkor nekem ott csengettek, de te beleavatkozt�l a v�gzet m�k�d�s�be?” k�rdezte.
„Az m�r nem az 1. alkalom volt” mondtam az asztalt b�mulva. A falaim hirtelen leomlottak, �s az igazs�g csak �gy �ramlott bel�lem” neked m�r akkor cs�ngettek, amikor tal�lkoztunk”
Ez igaz volt, �s ez d�h�tett. Csak bajt okoztam azzal, hogy az �let�be l�ptem. Olyan mintha hal�lra lenne �t�lve holmi kegyetlen, igazs�gtalan �t�lete alapj�n a sorsnak. �s �n szem�lyes�tettem meg az � sors�t.
V�gytam valakire, vagy valamire, amit felel�ss� tehetn�k ez�rt –hogy k�zdhessek ellene. Valami, ak�rmi, amit megsemmis�thetn�k csak, hogy Bella biztons�gban legyen.
Bella nagyon csendes volt, a l�gz�se egyenletes.
Feln�ztem r� tudv�n, hogy meg fogom l�tni a f�lelmet, amire m�r eddig is sz�m�tottam. V�g�lis �pp most osztottam meg vele milyen k�zel voltam ahhoz, hogy meg�ljem. Legal�bb annyira, mint Tyler kocsija, amikor kis h�j�n meghalt. De az arca m�g mindig nyugodt volt a szemei pedig csak a k�v�ncsis�gt�l voltak nagyok.
„Eml�kszel?” musz�j hogy eml�kezzen.
„Igen” mondta Bella komolyan. A szemeib�l tudatoss�g sug�rzott.
Tudta. Tudta, hogy meg akartam �lni �t.
De hol maradnak a sik�t�sok?
„�s m�gis itt �lsz velem.” Mutattam r� erre a furcsa ellentmond�sra.
 „Igen itt �l�k… �s ezt neked k�sz�nhetem.” Az arckifejez�se k�v�ncsiba v�ltott mintha azon lenne, hogy t�m�t v�ltson. „Mert ma siker�lt megtal�lnod…hogyanis?”
Rem�nytelens�gemben megint tettem egy k�ts�gbeesett k�s�rletet a gondolatai olvas�s�ra. Nem volt logikus, ahogy viselkedett. M�gis hogy �rdekelheti a dolog ennyire azok ut�n, amiket megtudott r�lam?
Bella �rdekl�d� arckifejez�ssel v�rt. A b�re s�padt volt, ami n�la term�szetes, de az�rt aggasztott engem. Az �tel, amit rendelt �rintetlen�l �llt el�tte. Ha t�nyleg fojtatom az �n kis t�rt�netemet sz�ks�ge lesz egy kis sz�nhidr�tra a szervezet�ben, amikor a sokk ki�t rajta.
Ismertettem vele a felt�teleimet. „Te eszel, �n besz�lek.”
Ezt �tgondolta egy percig azt�n gyorsan felsz�rt egy kis gomb�t a vill�j�ra �s beleharapott. Jobban agg�dott a v�laszaim miatt, mint ahogy azt mutatni akarta. 
„Nem hittem, hogy ilyen neh�z lesz a nyomodban maradnom.”mondtam neki.”Rendszerint k�nnyen megtal�lok b�rkit, ha egyszer m�r olvastam a gondolataiban.”
Gondosan megfigyeltem az arc�t mik�zben ezt mondtam. J�l tippelni egy dolog volt, biztosan tudni az egy m�sik.
Kifejez�stelen volt, a szemeit t�gra nyitotta. �reztem, ahogy a fogaim �sszeszorulnak ahogy v�rtam a hogy kit�rjenek bel�le a p�nik els� jelei.
De Bella csak pislogott egyet, nyelt egy nagyot, �s a sz�j�t kezdte harapd�lni. Arra v�rt, hogy folytassam.
„Jessic�t tartottam h�t szemmel” mondtam tov�bb, figyelve minden szavamat. „Nem csin�ltam nagy �gyet bel�le, ahogy mondtam rajtad k�v�l szinte senki nem lenne k�pes bajba ker�lni Port Angelesben.” Nem b�rtam ki hogy ezt ne tegyem hozz�. �szrevette egy�ltal�n, hogy az emberi �lettel �ltal�ban nem j�rnak egy�tt a hal�l k�zeli �lm�nyek vagy azt hitte, hogy ez a norm�lis? M�g soha senkit nem ismertem, aki annyira t�vol �llt volna a norm�list�l, mint �. „Amikor �szrevettem, hogy nem vagy a l�nyokkal a k�nyvesboltot kerestem amit Jessica fej�ben l�ttam. Meg�llap�tottam, hogy nem ment�l be, �s hogy elindult�l d�l fel� �s azt is tudtam, hogy hamarosan el kell majd fordulnod. �gyhogy v�rtam mik�zben tal�lomra beleolvastam a j�r�kel�k gondolataiba, h�tha felfigyelt r�d valaki, �s akkor megtudom, hol j�rsz pontosan. Nem volt semmi okom agg�dni m�gis szokatlanul ideges voltam…” gyorsabban kezdtem venni a leveg�t, ahogy visszaeml�keztem a p�nikra, amit akkor �reztem. Bella illata megint �gette a torkom �s �n �r�ltem ennek. Ez a f�jdalom azt jelentette �letben van. Addig, am�g �n �gek, � biztons�gban van.
„Cs�ndben k�r�zni kezdtem, f�leltem, figyeltem” rem�lem �rtette mire gondoltam figyel�s alatt. Biztos fur�n hangzott.”Alkonyodott �s �pp elhat�roztam, hogy kisz�llok a kocsib�l �s elindulok gyalog ut�nad �s akkor…”
Ahogy ez az eml�k mag�val ragadott- annyira tiszt�n mintha ism�t ott lenn�k- megint v�gigfutott rajtam a gyilkol�si v�gy, ledermedtem.
A f�rfi hal�l�t akartam. Sz�ks�gem volt r�. Megfesz�lt az eg�sz testem a koncentr�l�sban hogy az asztam mellett tartsam magam. Bell�nak m�g mindig sz�ks�ge volt r�m. Csak ez sz�m�tott.
„�s azt�n?” suttogta, s�t�t szemei nagyok voltak.
„Tudtam, hogy mire gondolnak” sz�rtem a fogaimon kereszt�l, a szavak m�r szinte morg�snak hangoztak.” l�ttam az arcodat a fej�kben”
Nehezen tudtam elfojtani a gyilkol�si v�gyat. M�g mindig pontosan tudtam hol akadn�k a nyomukra. A f�rfi s�t�t gondolatait nem volt neh�z megtal�lni az �jszak�ban, mintha csak direkt arra h�ztak volna engem…
Kezeimbe rejtettem az arcomat, tudtam, hogy az arckifejez�sem most val�sz�n�leg egy sz�rnyeteg�, egy vad�sz�, egy gyilkos�. Azzal pr�b�ltam megnyugtatni magam, hogy elk�pzeltem Bell�t magam el�tt. A t�r�keny csontjait, a v�kony feh�r b�r�t- annyira k�nnyen k�rt lehetne benne tenni. � t�l sebezhet� ehhez a vil�ghoz. Sz�ks�ge van valakire aki megv�di. �s a sors valami furcsa j�t�ka miatt �n voltam a legk�zelebbi el�rhet� szem�ly, aki ezt k�pes megtenni.
Megpr�b�ltam elmagyar�zni neki a heves reakci�mat, hogy meg�rtse.
„Nagyon neh�z volt… el sem tudod k�pzelni milyen nehezemre esett, hogy csak �gy elvigyelek onn�t, �s �ket… �letben hagyjam.”suttogtam. „hagyhattam volna, hogy hazamenj a l�nyokkal, de att�l f�ltem, ha egyed�l maradok, akkor megkeresem �ket.”
Ma m�r m�sodszorra vallottam be neki egy gyilkol�si k�s�rletemet. Legal�bb ebben vil�gos voltam.
Bella cs�ndes volt, am�g �n megpr�b�ltam lecsillap�tani magamat. Hallgattam a sz�vdobog�s�t. Most egyenetlen volt, de id�vel lassan lecsillapodott �s vissza�llt norm�lisba. A l�gz�se is lass� �s nyugodt lett megint.
T�l k�zel voltam a szakad�k sz�l�hez. Haza kellett, hogy vigyem �t m�g miel�tt…
Meg�ln�m a f�rfit? K�pes lenn�k ism�t gyilkoss� v�lni, amikor Bella b�zik bennem? Volt egy�ltal�n valami m�dja hogy meg�ll�tsam magam?
Bella meg�g�rte, hogy elmondja az �jabb elm�let�t, amikor kettesben lesz�nk. Akarom egy�ltal�n hallani? Agg�dtam miatta, de lehet a k�v�ncsis�gomn�l is rosszabb, ha tudom?
Ak�rhogyis n�zz�k, m�ra m�r b�ven el�g volt az igazs�gokb�l.
Megint a l�nyra n�ztem, az arca nyugodtabbnak t�nt, mint ezel�tt de er�sen gondolkodott valamin.
„Hazaviszlek, j�?” k�rdeztem.
„Vigy�l” helyeselt, mintha egy sima igen nem fejezte volna ki megfelel�en, amit most �pp �rzett.
Ideges�t�.
A pinc�rn� visszat�rt. Hallotta, hogy indulni k�sz�l�nk �s k�ts�gbeesve agyalt rajta mi m�st tudna nekem m�g aj�nlani, hogy itt tartson. N�melyik aj�nlat�ra, amit l�ttam a fej�ben legsz�vesebben csak forgattam volna a szemeimet.

„Mindennel meg van el�gedve?” k�rdezte t�lem.
„Igen, k�sz�n�m. Fizetni szeretn�k.” Mondtam k�zbe Bell�t figyelve.
A pinc�rn� l�legzete is elakadt egy ideig �s- hogy Bella kifejez�s�vel �ljek- el volt k�pr�ztatva t�lem.
Hirtelen meghallottam a fej�ben hogyan hallj�k az emberek a hangomat �s r�gt�n meg�rtettem m�rt vagyok r�juk ilyen hat�ssal, ma �jszaka k�l�n�sen. �s hogy m�rt nem k�vetkezik be a f�lelem sose.
Bella miatt volt. Annyira pr�b�ltam biztons�gosnak, kev�sb� f�lelmetesnek t�nni miatta hogy a hangom szinte minden �l�t elvesztettem. �gy az emberek most csak a sz�ps�g�t hallott�k, a horrort nem.
Feln�ztem a pinc�rn�re, arra v�rva, hogy �sszeszedje mag�t. El�g humoros volt helyzet, most k�l�n�sen hogy az ok�t is �rtettem.
„Te- term�szetesen.” Dadogta.”parancsoljon.”
�tny�jtotta nekem a sz�ml�t k�zben a cetlire gondolva, amit gondosan elrejtett m�g�tte. Amire a nev�t �s a telefonsz�m�t �rta.
Igen, ez a helyzet kifejezetten vicces volt.
M�r el� is k�sz�tettem a p�nzt �s gyorsan odany�jtottam neki a sz�ml�val egy�tt, nem akartam, hogy f�l�slegesen v�rjon a h�v�somra.
„A visszaj�r�t tartsa meg!” mondtam neki, abban rem�nykedve, hogy a borraval� majd kicsit kompenz�lja a csal�dotts�g�t.
Fel�lltam, �s Bella is k�vetett. Oda akartam neki ny�jtani a kezem, de f�ltem, hogy az elrontan� a ma esti szerencse�radatomat. Megk�sz�ntem a pinc�rn�nek, k�zben le sem v�ve a szemem Bella arc�r�l. Mintha � is valamit viccesnek tal�lt volna.
Kis�t�ltunk a vend�gl�b�l, annyira szorosan mentem mellette amennyire csak mertem. El�g k�zel ahhoz, hogy �rezzem a test�b�l j�v� melegs�get. Amikor kinyitottam el�tte az ajt�t, cs�ndben fels�hajtott, k�v�ncsi lettem mi szomor�totta el. M�lyen belen�ztem a szemeibe, azon voltam, hogy megk�rdezzem, amikor � hirtelen len�zett a f�ldre, �gy t�nt zavarban van. Ez m�g k�v�ncsibb� tett, de tolakod� lett volna ezek ut�n m�r megk�rdezni. A k�zt�nk fell�p� cs�nd folytat�dott mik�zben kinyitottam Bell�nak a kocsi ajtaj�t.
Feltekertem a f�t�st- rendesen leh�lt m�r a leveg�, a hideg kocsiban biztos rosszul �rezn� mag�t. Beleszippantott a kab�tomba �s halv�nyan elmosolyodott.
V�rtam a besz�lget�s folytat�s�val, am�g a v�ros f�nyei elt�ntek m�g�tt�nk. Ett�l jobban egyed�l �reztem magam vele.
Helyes, amit csin�lok? Most hogy csak r� f�kusz�ltam az aut� nagyon kicsinek t�nt. A f�t�s miatt az illata fel�m �ramlott. Ez elvonta mindenr�l a figyelmemet.
�gtem. De el tudtam viselni. Mintha m�r eg�szen megszoktam volna. Ma t�bbet �reztem ezt, mint eddig b�rmikor. �s meglep� m�don Bella m�g mindig itt volt mellettem. Ez�rt tartoztam neki valamivel cser�be. Ennyi �ldozatot meg�r.
Azt k�v�ntam b�rcsak ennyiben is maradhatna az �gy. Csak �g�s, semmi m�s. De �reztem, hogy az izmaim megfesz�lnek, az izgalomt�l mintha vad�szn�k…
Ezeket a gondolatokat ki kellett z�rnom a fejemb�l. Tudtam mi vonn� el a figyelmem.
„Most pedig” k�z�ltem jelent�s�gteljesen.” Rajtad a sor!”