8.Szellem

Nem sokat l�ttam Jasper vend�geit azon a 2 napon amit Forksban t�lt�ttek. Csak az�rt menetem haza n�ha hogy Esme ne agg�djon. Egy�bk�nt ink�bb kezdtem kukkol�nak t�nni, mint v�mp�rnak. Elrejt�ztem az �rny�kokban, ahonnan �szrev�tlen�l k�vethettem mindenhova szerelmem �s rajong�som t�rgy�t- ahonnan l�thattam �s hallhattam �t azoknak a szerencs�s embereknek a gondolataiban, akik mellette s�t�lhattak a napf�nyben, n�ha v�letlen�l hozz� �rinthett�k a kez�ket az �v�hez. Bella sosem ijedt meg ezekt�l az �rint�sekt�l… az �k kez�k ugyanolyan meleg volt, mint az �v�.
Eddig az iskol�b�l val� hi�nyz�st m�g soha nem �reztem ekkora b�ntet�snek. De �gy t�nt a naps�t�s legal�bb Bell�t boldogg� teszi, teh�t nem tudtam annyira ut�lni. B�rmi, amit � szeret nekem is megfelelt.
H�tf� reggel kihallgattam egy besz�lget�st, ami teljesen t�nkretette eddigi biztoss�gomat �s k�nz�ss� v�ltoztatott minden pillanatot, amit Bell�t�l t�vol kell t�ltenem.
Kicsit sajn�ltam Mikeot miut�n egyszer�en m�g mindig k�ptelen volt feladni �s b�szkes�ggel viselni a vesztes�get. T�bb b�tors�ga volt, mint azt valaha is k�pzeltem volna. Megint meg akarta pr�b�lni.
Bella el�gg� kor�n �rt oda a suliba, le�lt a kint l�v� egyik padra �s �lvezte a ritkas�g sz�mba men� napsugarakat, am�g be nem csengettek. A napon a haja v�r�ses sz�nekben j�tszott.
Mike �pp ott tal�lta �t, Bella megint firk�lgatott valamit, �s a fi� nagyon �r�lt a szerencs�j�nek.
K�nz� szenved�s volt, hogy csak t�volr�l figyelhettem az esem�nyeket az erd� �rny�kaib�l.
Bella lelkesen k�sz�nt Mikenak, vagy legal�bbis el�g lelkesen ahhoz, hogy ett�l Mike magabiztosabb legyen.
L�tod, b�r t�ged! Nem mosolyogna �gy egy�bk�nt. Fogadni mern�k, hogy el akart j�nni velem t�ncolni… k�v�ncsi lenn�k mi olyan fontos Seattleben…
� is �szrevette a v�ltoz�st Bella haj�n. „Eddig sose vettem �szre, hogy a hajadnak van egy kis v�r�ses �rnyalata.”
V�letlen�l gy�kerest�l kiszak�tottam a fat�rzset a f�ldb�l, amikor megl�ttam hogyan csavargatja Bella haj�t az ujjai k�r�l.
„Csak naps�t�sben…” mondta a l�ny. M�ly megnyugv�somra � lassan od�bb h�z�dott a fi� kezeit�l �s a f�lei m�g� tette a haj�t.
Eltelt egy kis id�be, am�g Mike ism�t �sszeszedte a b�tors�g�t ezek ut�n.
Bella eml�keztette �t az essz�re, amit m�g szerd�ig le kellett volna adnunk. Az arc�ra ki�l� ped�ns kifejez�sb�l arra k�vetkeztettem, hogy az �v� m�r r�g k�szen van. Mikenak teljesen kiment a fej�b�l ez�rt a szabadid�nek �gy t�nt l�ttek.
Francba- h�lye essz�.
V�g�l a l�nyegre t�rt- a fogaim er�sen �sszeszorultak, ha emberb�l lettem volna lehet hogy sz�t is t�rnek- de Mike m�g akkor sem volt k�pes egyenesen feltenni a k�rd�st.
„�pp azt akartam k�rdezni nincs-e kedved elmenni valahov�.”
„Oh” mondta Bella.
Azt�n hirtelen p�r perces k�nos cs�nd �llt be.
Oh? Ez meg mit akar jelenteni? Igent? V�rjunk, csak- azt hiszem nem is k�rdeztem meg t�le rendesen.
Nagyot nyelt.
„Sz�val elmehetn�nk vacsor�zni vagy valami… azt a nyomorult dolgozatot k�s�bb is elkezdhetem.”
H�lye- ez megint nem egy k�rd�s volt.
„Mike…”
A f�lt�kenys�gemb�l ad�d� k�n �s d�h most is olyan er�s volt, mint az el�z� h�ten. M�g egy f�t elt�rten mik�zben azon voltam, hogy oda ne fussak hozz�juk. Annyira v�gytam r�, hogy �tsz�guldjak a parkol�n- olyan gyorsan hogy az emberi szem �szre se vegyen- felkapjam Bell�t �s elraboljam a fi�t�l akit annyira ut�ltam ebben a pillanatban hogy legsz�vesebben meg�ltem volna �s �lvezettel.
Vajon Bella igent fog mondani neki?
„Nem hinn�m, hogy ez j� �tlet.”
Fell�legeztem. Fesz�lt testem megnyugodott.
Akkor Seattle val�sz�n�leg csak egy kifog�s volt. Nem kellett volna megint megk�rdezni �t. M�g is mit gondoltam? Fogadni mern�k, hogy a miatt a h�lye Cullen miatt van…
„Mi�rt?” k�rdezte Mike gyanakv� pillant�ssal.
„Azt hiszem…” hezit�lt Bella.”�s ha ezt megmered eml�teni, ak�rkinek, elevenen megny�zlak…”
Hangosan felnevettem azon, ahogy ez a hal�los feny�t�s az � sz�j�b�l hangzott. Egy mad�r felsik�tott �s od�bb rep�lt mell�lem.
„De szerintem ezzel komoly f�jdalmat okozn�nk Jessic�nak.”
„Jessic�nak?” Mi? De… oh. Ok�. Azt hiszem… akkor… huh.
A gondolatai m�r nem nagyon voltak besz�m�that�k.
„Komolyan Mike, h�t te vak vagy?”
Tiszteltem az �rz�kenys�ge miatt Bell�t. De nem v�rhatta el a t�bbiekt�l, hogy mindenki olyan figyelmes legyen, mint �. B�r ez az �gy t�nyleg el�g nyilv�nval� volt. Mike szerintem bele se gondolt, hogy Jessic�nak legal�bb annyi gondot okoz �t elh�vni mint amennyit sz�m�ra Bell�t. Val�sz�n�leg az �nz�s�ge miatt ezt �szre sem vette. Bella pedig kifejezetten �nzetlen volt, semmi nem ker�lhette el a figyelm�t.
Jessica. Huh, Wow. Huh. „Oh” motyogta Mike.
Bella kihaszn�lta a fi� �sszezavarodotts�g�t hogy elmenek�lj�n.
„Mindj�rt becsengetnek �s nem akarok megint elk�sni!”
Mike ett�l fogva, teljesen kisz�m�thatatlan volt. Mag�ban �jra �s �jra v�giggondolta a Jessica �gyet. Boldogg� tette a gondolat hogy a l�ny vonz�nak tal�lja �t. De nem annyira mint ha Bella �rzett volna �gy.
Jessica aranyos, azt hiszem. J� teste van… Eg�sz j� fog�s…
Ez ut�n m�r csak vulg�ris fant�zi�lgat�sai voltak , a Bell�val kapcsolatosak m�r nem d�h�tettek fel…csak ideges�tettek. Egy l�nyt sem �rdemelt volna meg. Neki �k csak eszk�z�k voltak. Ezek ut�n ink�bb kint maradtam a fej�b�l.
Amikor szemel�l t�vesztettem Bell�t akkor elm�r�l elm�re kutattam h�tha valahol meglelem �t, mindig boldog voltam ha Angela k�zel�ben volt. Azt k�v�ntam b�rcsak megk�sz�nhetn�m neki egyszer�en csak azt hogy � j� ember. Jobban �reztem magam a gondolatt�l hogy Bell�nak van legal�bb egy igaz bar�tja.
T�bb sz�gb�l is n�ztem Bella arc�t, �s �gy vettem �szre megint szomor�. Ez meglepett- azt hittem a naps�t�s el�g lesz hogy eg�sz nap mosolyogjon. Eb�dn�l l�ttam hogy gyakran a mi �res asztalunk fel� pillangat �s ez felvid�tott. Rem�nyt adott. Lehet hogy neki is hi�nyoztam.
�gy tervezte elmegy a l�nyokkal valamerre suli ut�n de a terv kudarcba fulladt amikor Mike elh�vta Jessic�t randizni arra a napra amikor egy�bk�nt Bell�t h�vta volna.
Teh�t d�lut�n a Bell��k h�z�hoz mentem egyenesen, mik�zben felder�tettem a k�rny�ket hogy semmi vesz�lyes ne legyen a k�zelben. Tudtam hogy Jasper m�r figyelmeztette �ket hogy ne vad�sszanak erre de nem akartam kock�ztatni. Peternek �s Charlottenak nem �llt sz�nd�k�ban ellentmond�sba keveredni a csal�dommal. De a sz�nd�k gyorsan v�ltoz� dolog.
Ok�. Kicsit t�lz�sba vittem. Ezt tudtam �n is nagyon j�l.
Mintha tudta volna hogy figyelem, mintha csak elkapott volna egy pici darabot abb�l a szenved�sb�l amit �reztem amikor nem l�thattam �t, Bella kij�tt a h�ts�udvarra egy bent t�lt�tt hossz� �ra ut�n. Egy k�nyvet tartott a kez�ben �s egy takar�t a m�sikban. 
Halkan, felm�sztam a legk�zelebbi fa legmagasabb �g�ra, hogy bel�ssam az udvart.
Kiter�tette a takar�t a f�re, hasra fek�dt �s elkezdett gyorsan lapozgatni a k�nyvben mintha csak azt keresn� hol is tart benne. A v�ll�n kereszt�l �n is bele tudtam olvasni.
Ah- egy �jabb klasszikus. Austen rajong� volt.
Gyorsan olvasott, k�zben a bok�j�t keresztezte a leveg�ben. �pp azt n�ztem ahogy a napf�ny j�tszik a hajsz�n�vel amikor a teste megfesz�lt �s a keze megdermedt az oldalon. L�ttam hogy �pp a harmadik fejezethez �rt amikor gyorsan ellapozott onnan.
Megn�ztem az �j c�met: Mansfield park. Egy �j t�rt�netet kezdett- a k�nyv egy novella gy�jtem�ny volt. K�v�ncsi lettem volna m�rt v�ltott ilyen hirtelen.
Egy p�r percel k�s�bb m�rgesen csukta be a k�nyvet. D�h�s arckifejez�ssel tolta el mag�t�l �s fek�dt a h�t�ra. M�ly leveg�t vett hogy lenyugtassa mag�t �s becsukta a szemeit. Eml�keztem erre a novell�ra, de nem tudtam egy olyan dolgot se mondani bel�le amit�l ennyire nyugtalan lehetett volna. Egy �jabb rejt�ly. Fels�hajtottam.
Mozdulatlanul fek�dt, csak egyszer mozdult hogy els�p�rje a haj�t az arc�b�l. Legyez�szer�en ter�lt sz�t az arca k�r�l ami kifejez�stelen volt.
A l�gz�se lelassult. P�r percel k�s�bb az ajkai remegni kezdtek. Motyogott valamit �lm�ban.
De lehetetlen volt meg�rteni mit. Er�sen hallgattam �s �szre vettem p�r gondolatot a k�zelben.
2 t�ny�r k�ne…1 cs�sze tejhez…
Gyer�nk m�r. Megtudod csin�lni…ez az.
Piros, vagy k�k…vagy lehet hogy valami laz�bb k�ne…
Senki nem volt a k�zelben. Halkan leugrottam a f�r�l.
Ez nagyon helytelen �s kock�zatos volt. Milyen meggy�z�d�ssel �t�ltem eddig el Emmettet a meggondolatlans�ga Jaspert pedig a fegyelmezetlens�ge miatt- �s most tudatosan megszegtem minden szab�lyt mintha mi sem t�rt�nt volna. Eddig �n voltam a felel�ss�gteljes k�z�l�nk.
Fels�hajtottam �s kis�t�ltam a napf�nyre mindenf�le megb�n�s n�lk�l.
Nem n�ztem magamra a napf�nyben. �pp el�g rossz volt az hogy a testem kem�ny volt mint egy k� �s �lettelen�l feh�r nem akartam m�g a f�ld�nt�li csillog�st is belevenni a dolgokba amikt�l �n m�s leszek mint Bella. A kett�nk k�z�tt l�v� k�l�nbs�g e n�lk�l a k�p n�lk�l is �pp el�g f�jdalmas volt a sz�momra.
De nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni a sziv�rv�ny szer� szikr�kat amik megjelentek a b�r�n ahogy k�zelebb mentem. Megdermedten figyeltem a l�tv�nyt. Lehetn�k m�g vajon enn�l is �r�ltebb? Elk�pzeltem mennyire megr�m�lne ha most kinyitn� a szemeit…
H�tr�lni kezdtem de akkor megint motyogott valamit �s ez ott tartott.
„Mmm…Mmm.”
Semmi �rtelmes. Nos…v�rhatok m�g egy picit.
�vatosan elvettem a k�nyvet mell�le a l�legzetem visszafojtva amikor k�zelhajoltam. Megint leveg�t vettem amikor m�r picit arr�bb voltam, megfigyeltem milyen hat�ssal van a szabadleveg� �s a naps�t�s Bella illat�ra. A melegt�l m�g �desebb lett. A torkom �gett a v�gyt�l, er�teljesebben mint �ltal�ban. T�l sok�ig voltam t�vol.
Egy percig azon voltam hogy ezt kontrol�ljam, azt�n k�nyszer�tettem magam hogy ism�t az orromon �t vegyek leveg�t- hagytam hogy Bella k�nyve kiny�ljon a kezemben. Az els� novell�t olvasta. Gyorsan v�gigfutottam az oldalakon az �rtelem �s �rzelem 3. fejezet�ig, valami b�nt� dolog ut�n kutatva Austen t�l udvarias reg�ny�ben.
Hirtelen a szemem megakadt a nevemen. A karaktert Edward Ferrarsnak h�vt�k. Bella megint megsz�lalt.
„Mmm. Edward.” S�hajtott.
Ez�ttal nem ijedtem meg hogy esetleg �bren van. A hangja csak halk suttog�s volt. Nem ijedt sikolt�s ami akkor lett volna ha most kinyitja a szem�t �s megl�t.
�lvezet t�lt�tt el. Legal�bb m�g mindig �lmodik r�lam.
„Edmund. Ahh. T�l…k�zel…”
Edmund?
Ha! Bella egy�ltal�n nem r�lam �lmodott j�ttem r�, csak a k�nyve szerepl�ir�l. Az �lvezet csal�dotts�gba torkollott. Milyen k�r.
Visszahelyeztem mell� a k�nyvet �s visszamentem a s�t�t �rnyak takar�s�ba ahov� tartoztam.
A d�lut�n gyorsan eltelt �s �n n�ztem, megint k�ts�gbeesetten, ahogy a nap lassan lemegy az �gr�l �s az �rny�kok elfedik Bell�t. Vissza akartam �ket tolni onnan, de a s�t�ts�g mindent befedett. Amikor a f�nyek elt�ntek Bella b�re ijeszt�en fak�v� v�lt…mintha egy szellem fek�dt volna ott. A haja megint s�t�t volt, majdnem fekete az arc�hoz viszony�tva.
R�miszt� volt ezt n�zni. Mintha Alice l�tom�sa val�ra v�lt volna. Bella sz�v�nek a hangja volt az egyetlen dolog amit�l a pillanat nem illett be egy r�m�lomba.
Megk�nnyebb�ltem amikor az apuk�ja haza �rkezett.
Elkaptam p�r gondolat�t amint beparkolt a h�z el�. N�h�ny dolog miatt idegeskedett a munk�j�val kapcsolatban. A fesz�lts�g keveredett az �hs�ggel �s �tel ut�n n�zett a h�t�ben. De annyira halkak voltak a gondolatai hogy nem is voltam minden r�szletben eg�szen biztos.
K�v�ncsi lenn�k Bella anyuk�j�nak milyen az elm�je- milyen genetikai kombin�ci� tette vajon �t ennyire kiv�teless�.
Bella �bredezni kezdett, fel�lt amikor meghallotta az apja kocsij�nak zaj�t. K�rben�zett, �sszezavarodott a v�ratlan s�t�ts�gen. Egy pillanatig a szemei megakadtak az �rny�kon ahol �n b�jk�ltam, de azt�n gyorsan eln�zett onnan.
„Charlie?” k�rdezte halkan, m�g mindig a pici udvart k�r�lvev� f�kat szeml�lve.
A kocsiajt� csap�d�s�ra a zaj ir�ny�ba n�zett. Gyorsan felugrott �s �sszeszedte a cuccait, �s m�g egyszer visszapillantott az erd�re.
K�zelebb h�z�dtam a f�hoz ami k�zel volt a pici konyh�hoz, �s figyeltem minden hangra. �rdekes volt �sszehasonl�tani Charlie szavait a gondolataival. A szeretete �s a gondoskod�sa a l�nya ir�ny�ba m�r majdhogynem elt�lzott volt de a szavai m�g is laz�nak �s nyugodtnak hangoztak. Nagyr�szt viszont mind 2-n csak csendben �ltek egym�ssal szemben.
Hallottam ahogy Bella elmondja a terveit Port Angelessel kapcsolatban �s gyorsan �n is �trendeztem a saj�tjaimat. Jasper semmit nem mondott Charlottenek �s Peternek Port Angelessel kapcsolatban. Hab�r tudtam hogy nem r�g ettek �s nem �llt sz�nd�kukban a mi otthonunk k�zel�ben vad�szni, az�rt figyelni fogom Bell�t minden esetre. Ak�r m�sok is lehettek ott az �n fajt�mb�l. �s ott volt az a rengeteg emberi vesz�ly amire ezel�tt m�g sohasem gondoltam igaz�n komolyan.
Hallottam hogy Bella az�rt aggodalmaskodik hogy az apj�t egyed�l hagyja vacsor�t k�sz�teni, �s elmosolyodtam mivel ez egy bizony�t�k volt az elm�letemre- igen, � val�ban gondoskod� volt.
Azt�n elmentem, tudv�n �gyis visszaj�v�k m�g amikor m�r Bella alszik.
Nem fogok betolakodni a priv�t �let�be �gy ahogy az a cincog� macska tenn�. �n az�rt vagyok itt hogy megv�djem �t, nem az�rt hogy leskel�djek ut�na �gy ahogy Mike tette volna semmi k�ts�g, ha el�g gyors lenne ahhoz hogy a f�k k�z�tt elfusson ha �gy ad�dik a helyzet ahogy �n tudtam. �n soha nem fogom Bell�t ilyen durv�n kezelni.
A h�zunk �res volt amikor haza�rtem, aminek nagyon �r�ltem. Legal�bb nem kellett v�gig hallgatnom az �p eszemet k�rd�be von� gondolatokat. Emmett az�rt hagyott egy �zenetet.
Foci a Rainer tiszt�son- gyer�nk m�r! L�tszi?
Kerestem egy tollat �s oda firkantottam a szavakat: Bocsi de most nem a k�r�se al�. A csapat n�lk�lem is meglesz.
Egy r�vid vad�szatra mentem azt�n, olyan �llatokkal t�mtem tele magam, amiknek az �ze egy�ltal�n nem volt j�, de legal�bb egy ideig eltel�tett, ut�na pedig �t�lt�ztem miel�tt visszamentem Forksba.
Ma �jszaka Bella nem aludt olyan j�l. A takar�j�t lerugdosta mag�r�l. Az arca hol szomor�, hol aggodalmas volt. K�v�ncsi voltam vajon milyen r�m�lma lehet… azt�n pedig r�eszm�ltem, hogy lehet, hogy nem akarom tudni.
Amikor besz�lt �lltal�ban csak �rthetetlen dolgokat hadov�lt �ssze forksr�l. Csak egyszer lehetett �rteni mit mondott „Gyere vissza” de nem fejezte be a mondatot. Volt r� valamennyi es�ly hogy r�lam �lmodik?
A k�vetkez� volt utols� olyan nap, amit beb�rt�n�zve kell t�ltenem a nap miatt a sulin�l. Bella ma m�g bor�sabbnak t�nt, mint tegnap, �s ez k�v�ncsiv� tett vajon lemondja-e a ma d�lut�ni terveit. Nem �gy t�nt, mint akinek sok kedve van hozz�.
De mivel � Bella volt, a bar�tai sz�rakoz�s�t biztos az �v� el� helyezi.
Ma egy m�lyk�k bl�zt viselt, �s ez a sz�n t�k�letesen illett a b�r�hez. 
A sulinak v�ge lett �s Jessic�val megegyeztek, hogy mindenkit majd � vesz fel, mert, hogy Angela is ment ami�rt �n k�l�n�sen h�l�s voltam.
Haza mentem a kocsim�rt. Amikor l�ttam, hogy Charlotte �s Peter is ott voltak �gy hat�roztam adok a l�nyoknak egy �r�t hogy �sszeszedj�k magukat. Soha nem lenn�k k�pes a sebess�ghat�ron bel�l menni, ahogy k�vetem �ket- gondoltam s�t�ten.
Kereszt�lmentem a konyh�n odabiccentettem Emmettnek meg mindenkinek, aki �t k�zben �dv�z�lt �s egyenesen a zongor�mhoz l�ptem.
Ugh, m�r megint itt van. Rosalie, term�szetesen.
Ah, Edward. Ut�lom l�tni, ha ennyire szenved. Esme �lvezet�t felv�ltotta az aggodalom. A love story amit � meg�lmodott nekem minden pillanattal k�zelebb �rkezett ink�bb egy trag�di�hoz.
�rezd j�l magad ma Port Angelesben. Gondolta Alice vid�man. �s sz�lj mikor besz�lhetek Bell�val.
Te teljesen meg�r�lt�l. El sem hiszem, hogy k�pes volt�l kihagyni a tegnapi meccset csak az�rt hogy n�zzd ahogy valaki alszik, morogta mag�ban Emmett.
Jasper nem nagyon figyelt r�m, m�g akkor sem, amikor a dal amit j�tszottam kicsit er�teljesebbre siker�lt mint ahogy azt elterveztem. Egy r�gi dallam volt egy j�l ismert t�m�val: szenved�s. Jasper elb�cs�zott a bar�tait�l, akik furcsa szemekkel n�ztek r�m.
Milyen k�l�n�s teremtm�ny, gondolta az Alice m�ret� feh�res sz�ke haj� Charlotte. Amikor m�g legut�bb tal�lkoztunk annyira norm�lis volt.
Peter gondolatai, mint �ltal�ban most is hasonl�ak voltak az �v�hez.
Biztos az �llatok miatt van. Az emberi v�r hi�nya v�g�l mindegyiket meg�rj�ti, k�vetkeztetett. Az � haja legal�bb annyira vil�gos volt, mint Charlotte� �s majdnem ugyanolyan hossz�. Nagyon hasonl�tottak egym�sra- kiv�ve a m�ret�ket, Peter majdnem olyan magas volt, mint Jasper- kin�zetre �s gondolkod�sban is. Egy j� p�ros, mindig ezt gondoltam r�luk.
Egy p�r perc m�lva m�r senki nem figyelt r�m kiv�ve Esm�t, �n pedig hagyom�nyosabb dallamokat kezdtem j�tszani, hogy ne vonzzam az gondolatokat magamra.
Nem nagyon izgatott, hogy a t�bbiek mit csin�lnak k�r�l�ttem, csak hagytam, hogy a zene kir�ngasson a nyomor�s�gomb�l. De neh�z volt a l�nyt kiverni a fejemb�l. Csak akkor kezdtem el megint a k�r�l�ttem l�v�kre figyelni amikor m�r b�cs�zkodtak.
„Ha megint tal�lkozn�l Mari�val” mondta Jasper egy picit fesz�lten, „mondd meg neki hogy minden j�t k�v�nok.”
Maria volt az a v�mp�r, aki �tv�ltoztatta Jaspert �s Petert is- Jaspert a k�s�i 19. sz�zadban, Petert nem olyan r�gen, az 1940 es �vekben valamikor. Egyszer meg is kereste Jaspert amikor Calgaryban �lt�nk. El�g esem�nyd�s l�togat�s volt- r�gvest el is kellett k�lt�zn�nk onnan. Jasper mindenesetre udvariasan megk�rte �t hogy a j�v�ben tarts�k meg a megfelel� t�vols�got.
„ Nem szeretn�m egyhamar l�tni �t.” Mondta Peter nevetve- Maria tagadhatatlanul vesz�lyes volt �s nem sok szeretet volt k�zte �s Peter k�z�tt. De Peter Jasperrel minden esetre nagyon j�l kij�tt. Jasper mindig is Maria kedvencei k�z� tartozott, kiv�ve azt az apr�s�got lesz�m�tva, hogy egyszer m�g meg akarta �t �lni. „De musz�j lesz, sz�val val�sz�n�leg fogok.”
Azt�n kezet fogtak, felk�sz�lve az elv�ll�sra. Hagytam, hogy a dal, amit �pp j�tszottam befejez�s n�lk�l �rjen v�get �s kelletlen�l a talpamra �lltam.
„Charlotte, Peter” mondtam odabiccentve fel�j�k.
„�r�l�k, hogy megint tal�lkoztunk Edward” mondta Charlotte k�ts�gekkel teli hangon. Peter csak visszabiccentett.
Te �r�lt, hallottam Emmettet magam m�g�tt.
Idi�ta gondolta Rosalie.
Szeg�ny fi�. Esme.
Egyenesen keletre fognak menni, Seattlebe. Nem lesznek a k�zel�be sem Port Angelesnek, gondolta Alice gyerekes hangon, �s bizony�t�kk�nt megmutatta a l�tom�s�t is nekem.
�gy tettem, mint ha semmit sem hallottam volna. Az �r�gyeim m�r �gy is el�g gyeng�k voltak.
Csak a kocsimban tudtam megnyugodni picit. Az elektromos, �l�sre helyezhet� massz�roz� amit Rosaliet�l kaptam- igen, tavaly m�g jobb hangulata volt- eg�szen lecsillap�tott. Megk�nnyebb�l�s volt az a tudat is hogy minden m�terrel, ami elsuhant alattam egyre k�zelebb ker�l�k Bell�hoz.