11. K�rd�sek

A CNN adta le el�sz�r a t�rt�netet.
�r�ltem, hogy a h�rek m�g azel�tt lementek, hogy suliba mentem volna, nyugtalanul hallgattam, hogyan fejezik ki az emberek a fontos dolgokat, �s mekkora figyelmet tud az mag�ra vonni. Ez egy les�jt� nap volt, szerencs�re. Volt egy f�ldreng�s D�l-Amerik�ban �s egy politikai emberrabl�s a K�zel-Keleten. Sz�val ez csak a v�g�n ker�lt el� n�h�ny pillanatig, p�r mondat �s egy szemcs�s k�p �ltal.
„Alonzo Calderas Wallace-t, a sorozatos er�szakos cselekedetekkel �s gyilkoss�ggal gyan�s�tott szem�lyt, akit k�r�ztek Texas �s Oklahoma �llamban, letart�ztatt�k m�lt �jszaka Portland-ben, Oregon �llamban egy n�vtelen bejelent�snek k�sz�nhet�en. Wallace-t eszm�letlen�l tal�lt�k meg egy sik�torban ma kora reggel, mind�ssze n�h�ny m�terre a rend�rs�gt�l. A hivatalos szem�lyek m�g nem tudj�k megmondani, hogy kiadj�k-e Houston vagy Oklahoma City-nek, hogy ott �lljon b�r�s�g el�.”
A k�p hom�lyos volt, egy rend�rs�gi c�lra k�sz�tett felv�tel, �s a k�p k�sz�t�sekor s�r� szak�lla volt. M�g ha Bella l�tta is, val�sz�n�leg nem ismerte meg. Rem�lem, hogy nem tette, ez sz�ks�gtelen�l megijesztette volna.
„Nem lesz nagy sajt�visszhangja itt a v�rosba. Ez t�l messze t�rt�nt, hogy felkeltse a helyi �rdekl�d�st.” Mondta Alice. „J� �tlet volt Carlisle-t�l, hogy kivitte �t az �llamb�l.”
B�lintottam. Bella nem szokott sokat TV-t n�zni, �s m�g nem l�ttam az apj�t se m�st n�zni a sportcsatorn�kon k�v�l.
Megtettem, amit tudtam. Ez a sz�rnyeteg t�bb� nem fog vad�szni, �s �n nem voltam egy gyilkos. Nem mostan�ban, ak�rhogy is. Helyes dolog volt megb�zni Carlisle-ban, de m�g mindig azt k�v�ntam, hogy a sz�rnyeteg ne �ssza meg olyan k�nnyen. Rem�nyked�sen kaptam magam, hogy kiadj�k Texas-nak, ahol a hal�lb�ntet�s el�g gyakori…
Nem. Ez nem sz�m�tott. Magam m�g�tt kellett hagynom ezt, �s fontosabb dolgokra kellett koncentr�lnom.
Bella szob�j�t kevesebb, mint egy �r�ja hagytam el. M�ris arra v�gytam, hogy �jra l�thassam.
„Alice, b�nn�d –”
Le�ll�tott. „Rosalie fog vezetni. Meg van s�rt�dve, de tudod, hogy im�dja a kifog�sokat, hogy mutogassa a kocsij�t.” Alice felnevetett.
R�vigyorogtam. „Tal�lkozunk a sulin�l.”
Alice fels�hajtott, �s a vigyoromb�l grimasz lett.
Tudom, tudom – gondolta. M�g nem. V�rok addig, m�g k�sz nem leszel bemutatni engem Bell�nak. Tudnod kellene azonban, hogy ez nemcsak az �n �nz�s�gemr�l sz�l. Bella is kedvelni fog engem.
Nem v�laszoltam neki, mik�zben kisiettem az ajt�n. Ez egy m�sik szemsz�gb�l mutatta be a helyzetet. Bella meg akarta ismerni Alice-t? Akart egy v�mp�r bar�tn�t?
Bell�t ismerve… ez az �tlet val�sz�n�leg a legkev�sb� zavarn� �t.
Homlokomat r�ncoltam. Amit Bella akart �s ami a legjobb volt sz�m�ra, az k�t k�l�nb�z� dolog volt.
Nyugtalans�got kezdtem �rezni, mik�zben leparkoltam Bella kocsifelhajt�j�ra. Az emberi b�lcsess�g azt mondta, hogy a dolgok m�sk�pp n�znek ki reggelente – hogy a dolgok megv�ltoznak, m�g alszol r�juk egyet. M�sk�pp n�zek ki a k�d gyenge f�ny�ben Bella sz�m�ra? M�g v�szj�sl�bban, vagy kev�sb�, mint amilyen voltam az �jszaka s�t�t�ben? Az igazs�g meg�rett benne, m�g aludt? F�lni fog v�gre t�lem?
�lmai azonban b�k�sek voltak m�lt �jszaka. Mikor kimondta a nevemet, �jra �s �jra, akkor mosolygott. T�bbsz�r is k�rlelve motyogta, hogy maradjak. Ez nem jelent semmit m�ra vonatkoz�an?
Idegesen v�rtam, hallgatva a h�zon bel�li zajait, a haj�t �sszefogta egy rendetlen fonatba, ami a tark�j�n�l sz�t is v�lt. A vastag z�ld pul�ver, amit viselt nem volt el�g ahhoz, hogy v�ll�t ne h�zza �ssze a hideg k�dben.
A hossz� pul�ver t�l nagy volt r�, kedvez�tlen. Elfedte karcs� alakj�t, minden finoms�g�t �s l�gy von�s�t egy alaktalan z�rzavarr� v�ltoztatta. Majdnem annyira m�lt�nyoltam ezt, mint hogy azt k�v�ntam, b�rcsak valami olyat viselne, mint a l�gy, k�k bl�z, ami tegnap este volt rajta… az a sz�n olyan cs�bosan illett az arc�hoz, el�g� kiv�gott volt ahhoz, hogy ig�z�en felfedje kulcscsontj�t a torka alatt l�v� g�dr�cske k�r�l. A k�k �gy folyt v�gig test�nek alakj�n, mint a v�zfoly�s…
Jobb volt – l�nyeges – hogy gondolataimat messze, nagyon messze tartottam az alakj�t�l, �gy h�l�s voltam a r� nem ill� pul�ver�rt, amit viselt. Nem engedhettem meg magamnak, hogy hib�zzak, �s az egy �ri�si hiba lett volna, ha tov�bb gondolok a k�l�n�s �hs�gekre, hogy ajkainak… b�r�nek… test�nek gondolatai… szabadon lebegjenek bennem. �hs�gek, amelyek sz�z �ven �t elker�ltek engem. De nem engedhettem meg magamnak, hogy meg�rint�s�n gondolkozzak, mert az lehetetlen volt.
�sszet�rhetn�m.
Bella elfordult az ajt�t�l, annyira sietett, hogy majdnem nekiszaladt a kocsimnak an�lk�l, hogy azt �szre vette volna.
Majd hirtelen meg�llt, t�rdei �gy remegtek, mint egy ijedt csik��. T�sk�ja lecs�szott a karj�ra, �s szemei kit�gultak, mik�zben az aut�ra f�kusz�lt.
Kisz�lltam, nem t�r�dve azzal, hogy emberi sebess�ggel mozogjak, �s kinyitottam az utas oldali ajt�t el�tte. Nem pr�b�ltam t�bb� megt�veszteni – legal�bb akkor, mikor egyed�l voltunk, magam lehettem.
Feln�zett r�m, b�mulni kezdett, mik�zben megjelentem el�tte a k�db�l. Azt�n a szemeiben l�v� meglepetts�g �tv�ltozott valami m�ss�, �s t�bb� nem f�ltem – vagy bizakodtam – hogy �rz�sei ir�ntam megv�ltoztak volna az �jszaka alatt. Melegs�g, k�v�ncsis�g, elb�v�lts�g, mind ott �sztak a l�gy, csokol�d� barna szemeiben.
„Akarsz ma velem j�nni a suliba?” K�rdeztem. Nem �gy, mint a tegnapi vacsor�n�l, most meghagytam neki a v�laszt�st. Mostant�l mindig � v�laszt.
„Igen, k�sz�n�m.” Motyogta, t�tov�z�s n�lk�l besz�llt a kocsimba.
Megt�rt�nhet-e az, hogy nem okoz nekem �r�met, hogy �n vagyok az egyetlen, akinek igent mond? Ezt k�tlem.
K�rbesuhantam a kocsi k�r�l, t�relmetlen voltam, hogy csatlakozhassam hozz�. Nem mutatta ijedts�gnek a jel�t hirtelen felbukkan�somra.
A boldogs�gra, amit akkor �reztem, mikor mellettem �lt �gy, m�g nem volt p�lda. Ugyan �lveztem csal�dom szeretet�t �s t�rsas�g�t, de a vil�g �ltal ny�jtott v�ltozatos sz�rakoz�si �s kikapcsol�d�si lehet�s�gek ellen�re is, m�g sose voltam ilyen boldog. Tudva, hogy ez nem volt helyes, hogy ez val�sz�n�leg nem v�gz�dhetett j�l, m�gse tudtam sok�ig t�vol tartani mosolyomat az arcomr�l.
Kab�tom az �l�se fejt�bl�j�ra volt akasztva. L�ttam, hogy azt n�zi.
„Neked hoztam a kab�tot.” Mondtam neki. Ez volt a kifog�som, gondoskodnom kellett err�l, hogy felbukkanhassam h�vatlanul ma reggel. Hideg volt. Nem volt kab�tja. Ez bizony�ra az udvariass�g elfogadhat� form�ja volt. „Nem akarom, hogy megbetegedj, vagy valami ilyesmi.”
„Nem vagyok annyira gyenge.” Mondta ink�bb a mellkasomat, mintsem az arcomat b�mulva, mintha t�tov�zni a szemembe n�zni. De felvette a kab�tot, miel�tt m�g r� kellett volna parancsolnom vagy h�zelegnem azt.
„Nem vagy az?” Motyogtam magamnak.
Kib�mult az �tra, mik�zben felgyors�tottam az iskola fel�. Csak n�h�ny m�sodpercig b�rtam a csendet. Tudnom kellett, hogy mire gondolt ma reggel. Annyi minden megv�ltozott kett�nk k�z�tt az�ta, hogy a Nap legut�bb felkelt.
„Mi az, ma nincs h�sz k�rd�sed?” K�rdeztem megint k�nnyed�n.
Mosolygott, boldognak t�nt, hogy felhoztam ezt a t�m�t. „Zavarnak a k�rd�seim?”
„Nem annyira, mint a reakci�id.” Mondtam �szint�n, mosollyal v�laszoltam mosoly�ra.
Sz�j�t lebiggyesztette. „Rosszul reag�ltam?”
„Nem, ez a probl�ma. Mindent olyan higgadtan fogadt�l – ez nem term�szetes.” M�g egy sikoly se volt. Hogy lehet ez? „K�v�ncsiv� tesz, hogy mire is gondolsz igaz�b�l.” Term�szetesen minden, amit csin�l, vagy nem csin�l, k�v�ncsiv� tesz.
„Mindig elmondom, mire gondolok.”
„De �tszerkeszted.” 
Fogait megint az ajk�hoz szor�totta. Nem vette �szre, mikor ezt csin�lta – ez egy �nk�ntelen v�lasz volt a fesz�lts�gre. „Nem nagyon.”
Ezek a szavak elegek voltak ahhoz, hogy k�v�ncsis�gom tomboljon. Mit tart vissza el�lem ilyen elt�k�lten?
„El�gg�, hogy �r�letbe kergess.” Mondtam.
T�tov�zott, majd suttogott. „Nem akarod hallani.”
Gondolkoznom kellett egy pillanatig, �tfutottam az eg�sz tegnap esti besz�lget�s�ket, sz�r�l sz�ra, miel�tt r�j�ttem volna a kapcsolatra. Tal�n t�l sok er�fesz�t�sbe is ker�lt, mert el se tudtam k�pzelni b�rmit, amit ne akartam volna, hogy elmondjon nekem. �s akkor – mert a hangja ugyanilyen volt tegnap este is; megint hirtelen f�jdalom volt benne – eml�keztem. Egyszer megk�rtem �t, hogy ne mondja el, mit gondol. Sose mondd ezt - morogtam r� d�h�sen m�g akkor. Megr�kattam…
Ezt titkolta el�lem? Az ir�ntam val� �rz�seinek m�lys�g�t? Hogy a sz�rnyeteg l�tem nem zavarta, �s hogy azt gondolta, hogy m�r t�l k�s� megv�ltoztatni �rz�seit?
K�ptelen voltam besz�lni, mert az �r�m �s a f�jdalom elnyomta hangomat, a kett� k�z�tti ellent�t t�l viharos volt, hogy �rtelmesen v�laszolhattam volna. Csend volt a kocsiba, eltekintve sz�v�nek �s t�dej�nek �lland� ritmus�t�l.
„Hol van a csal�dod t�bbi tagja?” K�rdezte hirtelen.
M�ly l�legzetet vettem – el�sz�r igazi f�jdalommal �rz�keltem az illat�t a kocsiban; m�r hozz� voltam szokva, �rtettem meg el�gedetten – �s k�z�mb�ss�gre k�nyszer�tettem magamat megint.
„Rosalie kocsij�val j�ttek.” Leparkoltam a k�rd�ses kocsi melletti �res helyre. Elrejtettem mosolyomat, mik�zben l�ttam szemeit t�gra ny�lni. „Felt�n�, igaz?”
„Um, wow. Ha ez az �v�, akkor mi�rt veled szokott j�nni?”
Rosalie �lvezte volna Bella reakci�j�t… ha elfogulatlan lenne Bell�val szemben, ami val�sz�n�leg nem fog megt�rt�nni.
„Mint ahogy mondtam, ez felt�n�. Mi pr�b�lunk beilleszkedni.”
„Nem siker�lt.” Mondta, �s gondtalanul felnevetett.
Nevet�s�nek vid�m, hi�nytalanul nyugodt hangja felmeleg�tette �res mellkasomat, m�g ha fejem tele is volt k�ts�ggel.
„Sz�val, mi�rt vezetett ma Rosalie, ha ez felt�n�bb?” K�v�ncsiskodott.
„Nem vetted �szre? Most minden szab�lyt megszegek.”
V�laszomnak enyh�n figyelmeztet�nek kellett volna lennie – olyasminek, term�szetesen Bella nevetett rajta.
Nem v�rta meg, hogy kinyissam neki az ajt�t, pont, mint tegnap este. Norm�lisnak kellett l�tszanom az iskol�ban – �gy nem tudtam el�g gyorsan mozogni, hogy megel�zzem ezt – de hozz� kell szoknia ahhoz, hogy udvariasan b�nnak vele, �s min�l hamarabb.
Olyan k�zel s�t�ltam mellette, amennyire mertem, �vatosan figyeltem minden jelre, amely felzaklatn� �t k�zels�gem miatt. K�tszer fel�m libbent a keze �s azt�n visszar�ntotta azt. �gy t�nt, mintha meg akarna �rinteni… L�gz�sem felgyorsult.
„Mi�rt van egy�ltal�n ilyen aut�itok? Ha nem akartok kit�nni?” K�rdezte, mik�zben s�t�ltunk.
„Egy gyengepont.” Ismerte el. „Szeret�nk gyorsan vezetni.”
„Ki hitte volna.” Motyogta savany�an.
Nem n�zett fel r�m, hogy l�ssa vigyorg�somat.
H�ha! Ezt el se hiszem! Hogy a fen�be siker�lt ez Bell�nak? Nem �rtem. Mi�rt?
Jessica ment�lis zavarodotts�ga f�lbeszak�totta gondolataimat. Bell�ra v�rt, elmenek�lt az eb�dl� tet�fedele al� az es� el�l, Bella kab�tja a karj�ra fektetve. Szemei kit�gultak a hitetlens�gt�l.
Bella is �szrevette �t a k�vetkez� pillanatban. Halv�ny r�zsasz�nn� v�lt az arca, mikor meg�rtette Jessica arckifejez�s�t. Jessica gondolatai t�k�letesen t�kr�z�dtek az arc�n.
„Szia, Jessica. K�sz�n�m, hogy nem felejtetted el.” �dv�z�lte Bella. Kiny�lt a kab�t�rt �s Jessica �tadta neki sz�tlanul.
Udvariasnak kellett lennem Bella bar�taival, eltekintve att�l, hogy j� vagy rossz bar�tok voltak-e. „J� reggelt, Jessica.”
Whoa…
Jessica szemei m�g jobban kit�gultak. K�l�n�s volt �s sz�rakoztat�… �s, �szint�n sz�lva, egy kicsit zavarba ejt� is… mikor r�j�ttem, hogy Bella k�zels�ge mennyire megl�gy�tott. �gy t�nt, m�r senki se f�lt t�lem. Ha Emmett r�j�nne erre, v�gig nevetn� a k�vetkez� �vsz�zadot.
„���… szia.” Motyogta Jessica, szemeit Bella arc�ra villantotta jelent�s�gteljesen. „Gondolom, l�tlak matek �r�n.”
�s besz�lni fogsz. Nem fogadok el nemet egy v�laszra sem. R�szletek. R�szleteket akarok. Edward furcsa CULLEN!! Az �let olyan igazs�gtalan.
Bella sz�ja megr�ndult. „Igen, majd tal�lkozunk.”
Jessica gondolatai elszabadultak, mik�zben az els� �r�j�ra sietett, id�k�z�nk�nt h�trapillantott r�nk.
Az eg�sz t�rt�netet. Nem fogadok el kevesebbet. Eltervezt�k a tegnap esti tal�lkoz�t? Randiznak? Mi�ta? Hogy tudta ezt titokban tartani? Mi�rt akarta �gy? Ez nem lehet egy mindennapi dolog – biztos teljesen bele van esve. Van m�s lehet�s�g? Ki fogom der�teni. Tudnom kell. K�v�ncsi lenn�k, hogy szerezte meg mag�nak? Oh, el�julok… Jessica gondolatai hirtelen csapong�ak lettek, �s hagyta sz�tlan fant�zi�it kavarogni a fej�ben. �sszerezzentem a elm�lked�seit�l, �s nem csak az�rt, mert mag�t k�pzelte Bella hely�re fant�zi�j�ban.
Nem lehetett �gy. �s m�gis… akartam…
Ellen�lltam a beismerjem magamnak. Mennyi rosszba akarom beler�ngatni Bell�t? Melyik fog a meg�l�s�vel v�gz�dni?
Megr�ztam a fejem, �s megpr�b�ltam der�sebb lenni.
„Mit fogsz mondani neki?” K�rdeztem Bell�t.
„H�!” Suttogta hevesen. „Azt hittem, nem tudsz olvasni a gondolataimban!”
„Nem is.” Meglepetten b�multam r�, pr�b�ltam meg�rteni szavait. Ah – biztos mindketten ugyanarra gondoltunk ugyanakkor. Hmm… Ez tetszett nekem. „Azonban –” Mondtam neki. „- az �v�ben igen – lesben fog v�rni r�d az �r�n.”
Bella felmorgott, majd a kab�tot lecs�sztatta a v�ll�r�l. El�sz�r nem fogtam fel, hogy vissza akarja adni – nem k�rtem volna t�le; ink�bb �r�ltem volna neki, ha megtartja… egy eml�kt�rgy – �gy t�l lass� voltam, hogy felaj�nljam seg�ts�gem. Kezembe adta a kab�tot, �s felvette a saj�tj�t, nem l�tta, hogy kezeimet kiny�jtottam seg�ts�g gyan�nt. Homlokomat r�ncoltam erre, majd kontrol�ltam arckifejez�semet, nehogy �szre vegye.
„Sz�val mit fogsz neki mondani?” Er�ltettem.
„Egy kis seg�ts�g? Mit akar tudni?”
Mosolyogtam �s megr�ztam a fejem. Hallani akartam, mire gondol sugalmaz�s n�lk�l. „Nem lenne igazs�gos.”
Szemei �sszesz�k�ltek. „Nem, az, hogy nem osztod meg velem, amit tudsz – az a nem igazs�gos.”
Igaz – nem szereti a kett�s m�rc�t.
El�rt�k a terme ajtaj�t – ahol el kellett hagynom; sz�rakozottan elt�n�dtem azon, hogy vajon Ms. Cope szolg�latk�szen lenne-e �trakni az angol �r�mat… F�kusz�ltam. Igazs�gosnak kellett lennem.
„Tudni akarja, hogy titokban randizunk-e.” Mondtam lassan. „�s azt is tudni akarja, hogy �rzel ir�ntam.”
Szemei t�gra ny�ltak – de most nem b�multak, tal�l�konys�got t�kr�ztek. Nyitva voltak el�ttem, olvashat�ak. �rtatlan szerepet j�tszott.
„Ajaj.” Motyogta. „Mit kellene mondanom?”
„Hmmm.” Mindig pr�b�lt t�bbet kih�zni bel�lem, mint amennyit � adott. Fontolgattam, hogyan v�laszoljak.
Egy makacs hajtincse, kiss� megnedvesedve a k�dt�l, l�gyan lehullt a v�ll�ra �s beg�nd�r�d�tt ott, ahol a nevets�ges pul�ver elrejtette a kulcscsontj�t. Vonzotta a szemeimet… m�s rejtett vonalak fel� h�zott…
�vatosan megfogtam, nem �rtem hozz� a b�r�hez – ez a reggel az �rint�sem n�lk�l is el�g hideg volt – �s visszasim�tottam a hely�re a rendetlen copfj�hoz, �gy az nem terelt el megint. Eml�keztem arra, mikor Mike Newton meg�rintette a haj�t, �s az �llkapcsom ellazult az eml�k hat�s�ra. Bella akkor elh�z�dott t�le. A mostani reakci�ja teljesen m�s volt; ehelyett kiss� kit�gult a szeme, a v�r felgy�lemlett a b�re alatt, �s hirtelen szab�lytalanul vert a sz�ve.
Pr�b�ltam elrejteni mosolyomat, mik�zben v�laszoltam neki.
„Szerintem igent mondhatn�l az els�re… ha nem b�nod –” Az � v�laszt�sa volt, mindig az �v�. „- ez egyszer�bb, mint b�rmi m�s magyar�zat.”
„Nem b�nom.” Suttogta. Sz�ve nem tal�lta a norm�lis ritmust.
„�s a m�sik k�rd�s�re…” M�r nem tudtam elrejteni a mosolyomat. „Nos, Magam is figyelni fogom, hogy mit v�laszolsz.”
Hagytam, hogy Bella megfontolja ezt. Visszafogtam a nevet�sem, mik�zben Bella arc�n d�bbenet suhant �t.
Gyorsan elfordultam, miel�tt m�g t�bb v�laszt csikarna ki bel�lem. Nehezemre esett nem megadni mindent, amit csak k�rt. �s az � gondolatait akartam hallani, nem az eny�meket.
„Eb�dn�l tal�lkozunk.” Ki�ltottam vissza neki a v�llam felett, ez egy kifog�s volt, hogy leellen�rizzem, m�g mindig engem b�mul, �mul� szemekkel. Sz�ja t�tva maradt. Ism�t elfordultam, �s felnevettem.
Mik�zben els�t�ltam, csak hom�lyosan �rz�keltem a megd�bbent �s tal�lgat� gondolatokat, amelyek k�r�l�ttem kavarogtak – szemek cik�ztak oda-vissza Bella arca �s az �n t�volod� alakom k�z�tt. Nem nagyon figyeltem r�juk. Nem tudtam koncentr�lni. El�g neh�z volt l�baimat elfogadhat� sebess�ggel mozgatni, mik�zben �tv�gtam a nyirkos f�v�n a k�vetkez� �r�mra. Futni akartam – �gy igaz�b�l futni, olyan gyorsan, hogy elt�njek, olyan gyorsan, mintha rep�ln�k. Egy r�szem m�r �gy is sz�rnyalt.
Felvettem a kab�tomat, mikor a teremhez �rtem, hagytam, hogy illata k�r�l�ttem �sszon. Most �gtem – hagytam, hogy �rz�ketlenn� v�ljak az illatra – �s �gy majd k�nnyebb lesz azt figyelmen k�v�l hagyni, mikor megint vele leszek eb�dn�l…
J� dolog volt, hogy a tan�raim t�bb� nem zavartak azzal, hogy felsz�l�tanak. A mai lett volna az a nap, amikor elkaphattak volna, felk�sz�letlen�l �s v�lasztalanul. Gondolataim olyan sokfele j�rtak ma reggel; csak a testem volt a teremben.
Term�szetesen Bell�t figyeltem. Ez m�r term�szetess� v�lt – olyan automatikus, mint a leveg�v�tel. Hallottam a besz�lget�s�t a cs�ggedt Mike Newton-nal. Bella gyorsan Jessic�ra terelte a t�m�t, �s olyan sz�lesen elvigyorodtam, hogy Rob Sawyer, aki a pad jobb sz�l�n�l �lt mellettem, l�that�an �sszerezzent �s m�lyebbre cs�szott a sz�k�be, t�volabb t�lem.
Ugh. H�tborzongat�.
Nos, m�gse l�gyultam meg teljesen.
Jessic�t is figyeltem laz�n, Bell�hoz val� k�rd�seit finom�tgatta. Alig v�rtam a negyedik �r�t, t�zszer olyan t�relmetlen �s nyugtalan voltam, mint a k�v�ncsi emberl�ny, aki friss pletyk�ra v�gyott.
�s Angela Weber-t is figyeltem.
Nem felejtettem el a h�l�t, amit ir�nta �reztem – els�sorban az�rt, mert csak kedves dolgokra gondolt Bell�val kapcsolatban, majd pedig a tegnap esti seg�ts�g��rt. Sz�val eg�sz reggel csak v�rtam, hogy tal�ljak valamit, amit akart. Biztos voltam benne hogy k�nnyen r�j�v�k; mint minden m�s embernek, lennie kellett valami csecsebecs�nek vagy j�t�kszernek, amit nagyon akart volna. Tal�n t�bb is. K�ldhettem volna neki valamit n�vtelen�l, �gy eg�lban lenn�nk.
De Angela majdnem olyan kif�rk�szhetetlen volt, mint Bella. Egy tin�dzserhez k�pest bizarr m�don el�gedett volt. Boldog. Tal�n ez volt az oka szokatlan kedvess�g�nek – egyike volt azon ritka embereknek, akiknek megvolt, amit akartak, �s azt akartak, ami m�r megvolt nekik. Ha nem figyelt a tan�raira �s a jegyzet�re, akkor iker kis�ccseire gondolt, akiket elvisz majd a partra h�tv�g�n – majdnem anyai �r�mmel gondolt izgatotts�gukra. Gyakran vigy�zott r�juk, de ez nem okozott neki gondot… Ez nagyon aranyos.
De nem igaz�n seg�t rajtam.
Valamit csak akarhat. Tov�bb kell keresg�lnem. De csak k�s�bb. Elj�tt Bella matek �r�ja Jessic�val.
Nem figyeltem merre megyek, mik�zben angol �r�ra tartottam. Jessica m�r a hely�n volt, mindk�t l�bbal a f�ldet kopogtatta t�relmetlen�l, mik�zben Bella �rkez�s�re v�rt.
Ennek ellen�re, mihelyt elfoglaltam kijel�lt helyem a teremben, teljesen nyugodt lettem. Eml�keztetnem kellett magam, hogy id�nk�nt mozduljak meg. Fenntartani a l�tszatot. Neh�z volt, gondolataim Jessica gondolataira f�kusz�ltak. Rem�ltem, hogy figyelmes lesz, t�nyleg megpr�b�lja olvasni Bella arc�t sz�momra.
Jessica intenz�ven toporz�kolt, mikor Bella bes�t�lt a terembe.
�gy t�nik… rosszkedv�. Mi�rt? Tal�n semmi sincs Edward Cullen-nel. Ez csal�d�s lenne. Kiv�ve… akkor m�g mindig szabad… ha most hirtelen randizni akarna, nem okozna neh�zs�get kiseg�tenem �t…
Bella arca nem t�nt rosszkedv�nek, hanem vonakod� volt. Agg�dott – tudta, hogy mindent hallok ebb�l. Mosolyogtam magamon.
„Mondj el mindent!” K�vetelte, mik�zben Bella m�g a kab�tj�t a sz�ke h�tt�bl�j�ra akasztotta. Kim�rten �s vonakod�an mozgott.
Ugh, olyan lass�. V�gjunk m�r a k�zep�be!
„Mit akarsz tudni?” Bella h�zta az id�t, mik�zben le�lt a hely�re.
„Mi t�rt�nt tagnap este?”
„Elvitt vacsor�zni, majd hazavitt.”
�s azt�n? Gyer�nk m�r, enn�l t�bbnek kell lennie! Ak�rhogy is, hazudik, nagyon j�l tudom. Ki fogom szedni bel�le.
„Hogy �rt�l haza olyan gyorsan?”
L�ttam, hogy Bella forgatta szemeit a gyanakv� Jessic�ra.
„�gy vezet, mint egy d�h�ng� �r�lt. R�miszt� volt.”
Apr� mosoly jelent meg az arc�n, �s �n hangosan felnevettem, f�lbeszak�tva Mr. Mason bejelent�s�t. Pr�b�ltam k�h�g�snek �lc�zni a nevet�sem, de senki se hitte el. Mr. Mason egy inger�lt pillant�st vetett r�m, de m�g arra se voltam hajland�, hogy meghallgassam a m�g�tte rejl� gondolatokat. Jessic�t hallgattam.
Huh. �gy t�nik, az igazat mondja. Mi�rt kell mindent szavank�nt kih�znom bel�le? �n k�rkedn�k vele, ha a hely�ben lehetn�l.
„Az egy randi volt? - Te mondtad neki, hogy ott tal�lkozzatok?”
Jessica meglepve n�zett v�gig Bella arckifejez�s�n, �s csal�dott volt, ami�rt az �szint�nek t�nt.
„Nem. – Meg voltam lep�dve, hogy ott l�ttam.” Mondta neki Bella.
Mi folyik itt?? „De ma � hozott a suliba?” T�bb kell, hogy legyen ebben a t�rt�netben.
„Igen. – Ez megint meglepet�s volt. �szrevette, hogy nem volt kab�tom tegnap este.”
Ez nem t�l sz�rakoztat� – gondolta megint csal�dottan Jessica.
Belef�radtam a k�rd�seinek ir�ny�ba – hallani akartam valamit, amit m�g nem tudtam. Rem�ltem, Bella el�gedett volt, hogy meg�szta azokat a k�rd�seket, amikre v�rtam.
„Sz�val fogtok randizni megint?” K�rdezte Jessica.
„Felaj�nlotta, hogy elvisz Seattle-be szombaton, mert szerinte a furgonom nem b�rn� ki – ez sz�m�t?”
Hmm. Biztos saj�tos m�don udvarol… nos, gondoskodik Bell�r�l, meg ilyesmi. Biztos van valami oka r�, hacsak nem Bell�nak. Hogyan t�rt�nhetett EZ meg? Bella �r�lt.
„Igen.” Jessica v�laszolt Bella k�rd�s�re.
„Nos, akkor –” Bella k�vetkeztetett. „- igen.”
„Wow… Edward Cullen.” Ha kedveli, ha nem, ez szenz�ci�.
„Tudom.” S�hajtott Bella.
Hangja �szt�n�zte Jessic�t. V�gre – �gy hangzik, hogy belemegy! Biztos r�j�tt…
„V�rj!” Mondta Jessica, hirtelen esz�be jutott a legalapvet�bb k�rd�s. „Megcs�kolt?” K�rlek, mondj igent. �s �rd le minden egyes m�sodperc�t!
„Nem.” Motyogta Bella, �s azt�n len�zett a kez�re, arca elkomorodott. „Ez nem olyan.”
Fen�be. �n azt k�v�nn�m… Ha. �gy t�nik, � is.
Homlokomat r�ncoltam. Bella valami miatt zaklatottnak l�tszott, de ez nem a csal�d�s volt, mint azt Jessica felt�telezte. Nem akarhatta azt. Hiszen Bella tudta az igazat. Nem akarhatott olyan k�zel ker�lni a fogaimhoz. Ahogy � tudta, m�regfogaim vannak.
Megborzongtam.
„Gondolod, hogy majd szombaton…?” Tapogat�zott Jessica.
Bella egyre zavartabbnak t�nt, mik�zben besz�lt. „Ezt igaz�n k�tlem.”
Igen, � is azt k�v�nja. H�t, �gy j�rt.
Lehet az�rt t�nt �gy, hogy Jessic�nak igaza volt, mert ezt az eg�szet Jessica �szrev�teleinek sz�r�j�n kereszt�l figyeltem?
Egy f�l m�sodpercre elterelte a figyelmemet annak az �tlete, a lehetetlens�g, hogy milyen lenne megcs�kolni �t. Ajkaim az � ajkain, hideg k� a meleg, l�gy selymen…
�s azt�n meghal.
Megr�ztam a fejem, �sszerezzentem, �s elkezdtem figyelni.
„Mir�l besz�ltetek?” Mes�lt�l neki, vagy neki is harap�fog�val kellett kih�znia bel�led minden apr� inform�ci�t, mint most?
Szomor�an mosolyogtam. Jessica nem j�rt messze az igazs�gt�l.
„Nem tudom, Jess, sok mindenr�l. Besz�lt�nk az angol essz�r�l egy keveset.”
Nagyon keveset. Sz�lesen mosolyogtam.
Oh, GYER�NK m�r. „K�rlek, Bella! Mondj p�r r�szletet.”
Bella gondolkozott egy pillanatig.
„Nos… ok�, van itt valami. L�tnod kellett volna a pinc�rn�t, ahogy fl�rt�lt vele – t�l ment mindenen. De � egy�ltal�n nem figyelt r�.”
Milyen k�l�n�s r�szletet osztott meg. Meg voltam lepve, hogy Bella egy�ltal�n megeml�tette. Ez el�g jelent�ktelen dolognak t�nt.
�rdekes… „Ez egy j� jel. Csinos volt?”
Hmm. Jessica t�bbet l�tott ebben, mint �n. Biztos egy n�i dolog.
„Nagyon.” Mondta neki Bella. „�s val�sz�n�leg tizenkilenc vagy h�sz �ves.”
Jessica pillanatnyilag elkalandozott a Mike-kal val� h�tf� esti randij�nak eml�k�re – Mike egy kicsit t�ls�gosan is bar�ts�gos volt a pinc�rn�vel, aki Jessica szerint egy�ltal�n nem volt csinos. Elhessegette ezt az eml�ket �s visszat�rt, izgalomt�l fojtogatva, a r�szletek felkutat�s�hoz.
„M�g jobb. Biztos tetszel neki.”
„H�t, gondolom.” Mondta Bella lassan, �n a sz�kem sz�l�n �ltem, testem mereven nyugodt volt. „De neh�z megmondani. Mindig olyan titokzatos.”
Biztos nem voltam olyan �tl�tsz�an nyilv�nval� �s szabad, mint gondoltam. M�gis… amilyen j� megfigyel� volt… Hogy nem vehette �szre, hogy szerelmes vagyok bel�? �tfutottam a besz�lget�s�nket, majdnem meglep�, hogy nem mondtam ki hangosan a szavakat. Olyan volt, mintha a k�zt�nk elhangz� �sszes sz�t elrakt�roztam volna.
Wow. Hogyan tudsz egy f�rfi modellel szemben �lni �s besz�lgetni vele? „Nem tudom, hogy vagy el�g b�tor egyed�l lenni vele?” Mondta Jessica.
D�bbenet futott v�gig Bella arc�n. „Mi�rt?”
Furcsa reakci�. Mit gondol, hogy �rtettem? „� olyan…” Mi a megfelel� sz�? „Megf�leml�t�. Nem tudn�k neki mit mondani.” M�g besz�lni se tudtam hozz� ma reggel, pedig csak annyit mondott, hogy j� reggelt. �gy hangozhattam, mint valami idi�ta.
Bella mosolygott. „Nekem is van egy kis gondom az �rtelmes besz�ddel, ha k�r�l�ttem van.”
Biztos azt pr�b�lja el�rni, hogy Jessica jobban �rezze mag�t. Majdnem term�szetellenesen higgadt volt, mikor egy�tt voltunk.
„Oh, nos.” S�hajtott Jessica. „Hihetetlen�l j�k�p�.”
Bella arca hirtelen h�v�sebb lett. Szemei �gy villogtak, mint amikor valami igazs�gtalans�g miatt megs�rt�dik. Jessica nem foglalkozott arckifejez�s�nek v�ltoz�s�val.
„Sokkal t�bb van benne ann�l.” Csattant fel Bella.
Oooh. V�gre haladunk valamerre. „T�nyleg? Mint p�ld�ul?”
Bella ajk�t harapd�lta egy pillanatig. „Nem tudom ezt j�l megmagyar�zni.” Mondta v�g�l. „De m�g hihetetlenebb, ami m�g�tte van.” Elfordult Jessic�t�l, szemei kiss� �letlenek volta, mik�zben b�mult valamit a messzes�gben.
Az �rz�s, amit most �reztem, zavarosan, de hasonl� volt ahhoz, amit akkor �reztem, mikor Carlisle �s Esme dics�rtek, hogy mi mindent �rdemlek meg. Hasonl�, de er�teljesebb, eleped�bb.
Engem ne n�zz h�ly�nek – nincs jobb az arc�n�l! Hacsak nem a teste. El�julok. „Lehets�ges ez?” Jessica kuncogott.
Bella m�g mindig nem fordult vissza. Tov�bb b�mult a t�volba, nem vett tudom�st Jessic�r�l.
Egy norm�lis ember k�r�rvend� lenne. Tal�n ha leegyszer�s�ten�m a k�rd�st. Ha ha. Mintha egy �vod�ssal besz�ln�k. „Sz�val akkor tetszik neked?”
�jra megdermedtem.
Bella nem n�zett Jessic�ra. „Igen.”
„�gy �rtem, t�nyleg tetszik?”
„Igen.”
N�zd hogy elpirult!
N�ztem.
„Mennyire tetszik neked?” K�rdezte Jessica.
Az angol terem lehet, hogy l�ngokban �llt, �s �n �szre se vettem.
Bella arca halv�ny piros lett most – szinte �reztem a meleget a k�pzelt k�pen kereszt�l.
„T�ls�gosan is.” Suttogta. „Jobban, mint ahogy neki tetszem. De nem tudom, hogy seg�thetn�k ezen.”
Ny�gd m�r ki! Mit is k�rdezett Mr. Varner? „Um – melyik sz�m, Mr. Varner?”
J� volt, hogy Jessica nem k�rdezgethette tov�bb Bell�t. Sz�ks�gem volt p�r percre.
Pontosan mire gondolt ez a l�ny most? Jobban, mint ahogy neki tetszem? Hogy hozakodhatott ezzel el�? De nem tudom, hogy seg�thetn�k ezen? Mit akart ez jelenteni? Nem tudtam �szszer� magyar�zatot tal�lni ezekre a szavakra. L�nyeg�ben �rtelmetlenek voltak.
�gy t�nt, semmit se vehettem biztosra. Nyilv�nval� dolgok, dolgok, amik t�k�letesen �rtelmesek, valahogy �sszecsavarodnak �s vissz�jukra fordulnak a furcsa agy�ban. Jobban, mint ahogy neki tetszem? Tal�n nem kellene m�g elvetnem az int�zeti kezel�s gondolat�t.
Az �r�t b�multam fogaimat csikorgatva. Hogy tudnak a percek ilyen lehetetlen�l hossz�ak lenni egy hallhatatlan sz�m�ra? Hol van a kil�t�som?
�llkapcsom meg volt fesz�tve Mr. Varner eg�sz matek �r�ja alatt. T�bbet hallottam abb�l, mint a saj�t �r�mb�l. Bella �s Jessica nem besz�ltek t�bbet, de Jessica t�bbsz�r r�sand�tott Bell�ra, �s egyszer arca megint ragyog� skarl�tv�r�s lett k�zzelfoghat� ok n�lk�l.
Az eb�d nem j�tt el el�g gyorsan.
Nem voltam biztos, hogy Jessica megkap-e p�rat azokb�l a v�laszokb�l, amikre v�rtam, mikor az �r�nak v�ge lesz, de Bella gyorsabb volt n�la.
Amint kicsengettek, Bella odafordult Jessic�hoz.
„Angol �r�n Mike megk�rdezte, hogy mondt�l-e valamit a h�tf� est�r�l.” Mondta Bella, egy mosoly h�z�dott meg ajkai sark�ban. Meg�rtettem mi volt ez – a legjobb v�dekez�s a t�mad�s.
Mike r�lam k�rdezett? Az �r�m k�vetkezt�ben Jessica gondolatai hirtelen v�dtelenek, l�gyabbak lettek a rosszindulat� �l n�lk�l. „Csak viccelsz! Mit mondt�l?”
„Elmondtam neki, hogy j�l �rezted magad – �s ennek �r�lt.”
„Mondd el pontosan mit is mondott, �s te pontosan mit is v�laszolt�l!”
Ez volt minden, amit ma megtudtam Jessic�t�l, �rthet�en. Bella �gy mosolygott, mintha ugyanerre gondolt volna � is. Mintha megnyerte volna ezt a k�rt.
Nos, az eb�d egy m�sik t�rt�net lesz. T�bb sikerem lehet abban, hogy megkapjam t�le a v�laszokat, mint Jessic�nak volt, biztosra fogok menni ez �gyben.
A negyedik �ra alatt csak egyszer-egyszer b�rtam Jessic�n kereszt�l figyelni. Nem volt t�relmem a Mike Newtonr�l sz�l� r�geszm�s gondolataihoz. M�r elegem volt bel�le az elm�lt k�t h�t ut�n. Szerencs�je volt, hogy m�g �lt.
Egykedv�en mozogtam testnevel�s �r�n Alice-szel. Mindig �gy mozogtunk, mikor fizikai tev�kenys�get folytattunk emberekkel. � volt a csapatt�rsam, term�szetesen. Ez volt az els� nap a tollaslabd�b�l. Unottan fels�hajtottam, lass� mozdulattal meglend�tettem az �t�t, hogy �tlegyintsem a tollaslabd�t a t�loldalra. Lauren Mallory volt a m�sik csapatban; elhib�zta. Alice �gy forgatta az �t�j�t, mintha egy p�lca volna, �s a plafont b�multa.
Mind ut�ltuk a testnevel�s �r�t, f�leg Emmett. A dob�j�t�kok s�rtett�k szem�lyes filoz�fi�j�t. Ez az �ra ma m�g rosszabb volt, mint �ltal�ban – olyan inger�lt voltam, mint Emmett szokott lenni.
Miel�tt a fejem felrobbanhatott volna a t�relmetlens�gt�l, Clapp edz� lef�jta a j�t�kot �s elengedett minket hamarabb. Nevets�gesen h�l�s voltam, hogy kihagyta a reggelit – egy �jfajta di�t�t pr�b�lt ki – �s az ebb�l ered� �hs�g arra k�sztette, hogy sietve elhagyja az iskol�t �s tal�ljon valahol egy zs�ros eb�det. Meg�g�rte mag�nak, hogy holnap �jra kezdi…
Ez el�g id�t adott ahhoz, hogy oda�rjek a matematika �p�lethez, miel�tt m�g Bella �r�ja v�get �rt volna.
�rezd j�l magad – gondolta Alice, mik�zben elindult, hogy tal�lkozzon Jasper-rel. M�g p�r nap t�relem. Felt�telezem, nem adod �t �dv�zletemet Bell�nak, igaz?
Bosszankodva megr�ztam a fejemet. Minden m�dium ilyen �ntelt?
Inform�ci�m van sz�modra. Minden �rtelemben napos lesz a h�tv�ge. Lehet, hogy �t akarod alak�tani a terveidet.
Fels�hajtottam, mik�zben elindultam az ellenkez� ir�nyba. �ntelt, de hat�rozottan hasznos.
Nekid�ltem a falnak az ajt� mellett, v�rtam. El�g k�zel voltam, hogy olyan j�l halljam Jessica hangj�t a t�gl�kon kereszt�l is, mint a gondolatait.
„Ma nem vel�nk �lsz, igaz?” �gy n�z ki, mintha… r�szeg lenne. Fogadok, hogy rengeteg mindent nem mondott el nekem.
„Nem hiszem.” V�laszolta Bella furcs�n bizonytalanul.
Nem meg�g�rtem neki, hogy egy�tt eb�del�nk? Mire gondolt?
Egy�tt j�ttek ki a teremb�l, �s mindk�t l�ny szeme t�gra ny�lt, mikor megl�ttak. De csak Jessic�t hallhattam.
Sz�p. Wow. Oh, igen, t�bb van itt, mint amennyit elmondott nekem. Tal�n felh�vom ma este… Vagy tal�n nem kellene �szt�n�zn�m. Huh. Rem�lem gyorsan tov�bbl�p Bell�n. Mike aranyos, de… wow.
„K�s�bb tal�lkozunk, Bella.”
Bella fel�m s�t�lt, meg�llt egy l�p�snyire, m�g mindig bizonytalan volt. B�re r�zsasz�nn� v�lt az arc�n.
El�g j�l ismertem m�r ahhoz, hogy biztos lehessek abban, hogy t�tov�z�sa m�g�tt nem a f�lelem �llt. Szemmel l�that�an arr�l a szakad�kr�l volt sz�, amit az � �rz�sei �s az eny�mek k�z� k�pzelt. Jobban, mint ahogy neki tetszem. Nevets�ges.
„Hello.” Mondtam kurt�n.
Arca vil�gosabb lett. „Szia.”
Nem t�nt �gy, hogy hajland� lenne b�rmi m�st is mondani, �gy az eb�dl� fel� vezettem, �s � csendben s�t�lt mellettem.
A kab�t m�k�d�tt – illata nem �t�tt annyira, mint �ltal�ban. Csak olyan er�ss�g� f�jdalom volt, amit m�r am�gy is �reztem. K�nnyebben figyelmen k�v�l tudtam hagyni, mint azt valaha is lehets�gesnek gondoltam.
Bella nyugtalan volt, mik�zben a sorban v�rtunk, elgondolkodva j�tszott kab�tj�nak cipz�rj�val �s idegesen egyik l�b�r�l a m�sikra helyezte tests�ly�t. Gyakran felpillantott r�m, de b�rmikor tal�lkozott tekintet�nk, len�zett, mintha zavarba lett volna. Az�rt volt ez, mert annyi ember b�mult minket? Tal�n meghallotta a hangos suttog�sokat – a pletyka sz�beli �s gondolati is volt ma.
Vagy tal�n meg�rtette az arckifejez�semb�l, hogy bajban volt.
Nem mondott semmit se, m�g nem szedtem �ssze az eb�dj�t. Nem tudtam, mit szeret – m�g nem – �gy vettem mindenb�l.
„Mit csin�lsz?” Sziszegte halkan. „Ugye nem nekem hozod azt mind?”
Megcs�v�ltam a fejem �s letettem a t�lc�t a p�nzt�rn�l. „A fele az eny�m, term�szetesen.”
K�tkedve felvonta egyik szem�ld�k�t, de nem mondott semmi t�bbet, mik�zben kifizettem az �telt �s odak�s�rtem az asztalhoz, ahol m�lt h�ten �lt�nk a szerencs�tlen v�rcsoport vizsg�lat el�tt. T�bbnek t�nt, mint p�r nap. Minden m�s volt most.
Megint szembe �lt le velem. El� toltam a t�lc�t.
„Vegy�l, amit akarsz.” �szt�n�ztem.
Felkapott egy alm�t �s kezei k�z�tt forgatta azt, tal�lgat� tekintetet t�kr�z�tt az arca.
„K�v�ncsi vagyok.”
Micsoda meglepet�s.
„Mit tenn�l, ha valaki arra t�zelne, hogy egy�l valamit?” Mondta olyan halkan, hogy az emberi f�lek ne hallj�k meg. A hallhatatlanok f�lei azonban m�s eset, ha azok a f�lek figyeltek. Val�sz�n�leg meg kellett volna eml�tenem nekik p�r dolgot m�r hamarabb…
„Te mindig k�v�ncsi vagy.” Panaszkodtam. Nos. Nem olyan volt, mintha nem kellett volna ennem ezel�tt. Ez r�sze volt a sz�nj�t�knak. Egy kellemetlen r�sze.
Megfogtam a legk�zelebbi dolgot, �s szemeibe n�ztem, mik�zben leharaptam egy kis r�sz�t annak a valaminek. R�n�z�s n�lk�l nem tudtam megmondani, hogy mi volt az. Ny�lk�s, vaskos �s undor�t�volt, mint minden m�s emberi �tel. A falat lassan �s k�nyelmetlen�l cs�szott le torkomon. S�hajtottam, mik�zben arra gondoltam, hogyan kellene vissza�klendezni k�s�bb. Undor�t�.
Bella arckifejez�se d�bbent volt. Leny�g�z�tt.
Meg akartam forgatni a szemeimet. Term�szetesen t�k�letes�ten�nk kellett az ilyen megt�veszt�seket.
„Ha valaki arra t�zelne, hogy egy�l sarat, megtenn�d, igaz?”
Orra megr�ndult �s mosolygott. „Egyszer megtettem… fogad�sb�l. Nem volt olyan rossz.”
Felnevettem. „Felteszem, nem vagyok meglepve.”
Bar�ts�gosan n�znek ki, igaz? J� testbesz�d. Majd k�zl�m Bell�val k�s�bb �szrev�teleimet. �gy hajol Bella fel�, ahogy akkor kell, ha �rdekl�dik ir�nta. �rdekl�d�nek t�nik. Olyan… t�k�letes. Jessica fels�hajtott. Pomp�s.
Tal�lkoztam Jessica k�v�ncsi szemeivel, �s idegesen f�lre is n�zett, a mellette �l� l�ny fel� kacar�szott.
Hmmm. Tal�n jobb Mike mellett maradni. Val�s�g, nem fant�zia…
„Jessica elemez mindent, amit teszek.” Inform�ltam Bell�t. „Majd mindent k�z�l veled k�s�bb.”
Visszatoltam el� az �telt – pizza, vettem �szre – azon t�n�dve, hogy lenne a legjobb elkezdeni. Kor�bbi csal�dotts�gom fellobbant, mik�zben a szavakat ism�teltem a fejemben: Jobban, mint ahogy neki tetszem. De nem tudom, hogy seg�thetn�k ezen. 
Beleharapott ugyanabba a pizza szeletbe. Leny�g�z�tt, mennyire bizakod� volt. Term�szetesen nem tudta, hogy m�rgez� voltam – nem mintha a megosztott �tel �rtalmas lenne r�. M�gis, azt v�rtam, hogy m�sk�pp kezel majd engem. Mintha valami m�s lenn�k. Soha se tette – legal�bbis nem negat�v �rtelemben…
Udvariasan kezdtem bele.
„Sz�val a pinc�rn� csinos volt, igaz?”
Megint felvonta szem�ld�k�t. „Te t�nyleg nem vetted �szre?”
Mintha b�rmelyik n� rem�nykedhetne abba, hogy elvonhatja figyelmemet Bell�r�l. K�ptelens�g, megint.
„Nem. Nem figyeltem r�. Sok minden j�rt az eszembe.” Legf�k�pp a v�kony bl�z�nak l�gy tapad�sa…
J� dolog volt, hogy ma ezt a cs�nya pul�vert viselte.
„Szeg�ny l�ny.” Mondta Bella mosolyogva.
Tetszett neki, hogy egy�ltal�n nem tal�ltam a pinc�rn�t �rdekesnek. Meg tudtam ezt �rteni. H�nyszor k�pzeltem el, hogy nyomor�kk� teszem Mike Newton-t a biol�gia teremben?
Nem hihette �szint�n azt, hogy az emberi �rz�sei, amelyek a tizenh�t r�vid, haland� �vei alatt val�sultak meg, er�sebbek lehettek, mint a hallhatatlan szenved�ly, ami egy �vsz�zad alatt halmoz�dott fel bennem.
„Valamit mondt�l Jessic�nak…” Nem tudtam a hangomat k�z�mb�snek mutatni. „Nos, ez zavar engem.”
Azonnal v�dekez� lett. „Nem vagyok meglepve, hogy hallott�l valamit, ami nem tetszett. Tudod, mit mondanak a hallgat�z�kr�l.”
A hallgat�z�k semmi j�t nem hallanak magukr�l, ezt mondt�k.
„Figyelmeztettelek, hogy hallgat�zni fogok.” Eml�keztettem.
„�s �n figyelmeztettelek, hogy nem akarsz mindent tudni, amit gondolok.”
Ah, arra gondol, mikor megr�kattam. A b�ntudat tomp�bb� tette a hangomat. „Megtetted. Azonban nincs pontosan igazad. Tudni akarom, amit gondolsz – mindent. �n csak azt k�v�nom… hogy ne gondolj bizonyos dolgokra.”
M�g t�bb f�l-hazugs�g. Tudtam, hogy nem kellene azt akarnom, hogy t�r�dj�n velem. De akartam. Persze, hogy akartam.
„Ez azt�n a k�l�nbs�g.” Morogta mogorv�n n�zve r�m.
„De nem ez a l�nyeg ebben a pillanatban.”
„Akkor mi az?”
Fel�m hajolt, kez�t k�nnyed�n a nyak�ra rakta. Odavonzotta a szememet – elterelte figyelmemet. Milyen l�gy lehet a b�re…
Koncentr�lj – parancsoltam magamnak.
„T�nyleg azt hiszed, hogy t�bbet t�r�dsz velem, mint �n veled?” K�rdeztem. A k�rd�s nevets�gesen hangzott sz�momra, mint ahogy a szavak rendszertelenek voltak.
Szemei csod�lkoztak, l�gz�se meg�llt. Majd elkapta tekintet�t, gyorsan pislogott. L�gz�se lass� zih�l�ssal indult el.
„Megint ezt csin�lod.” Motyogta.
„Mit?”
„Elk�pr�ztatsz.” Ismerte be, �vatosan a szemembe n�zett.
„Oh.” Hmm. Nem voltam biztos benne, mit tehetn�k ezzel. Abba se voltam biztos, hogy el akartam-e k�pr�ztatni �t. M�g mindig �r�ltem annak, hogy k�pes vagyok r�. De ez nem seg�tette a besz�lget�s el�rehalad�s�t.
„Nem a te hib�d.” S�hajtotta. „Nem tudsz ezen seg�teni.”
„V�laszolni fogsz a k�rd�semre?” K�veteltem.
Az asztalt b�multa. „Igen.”
Ez volt minden, amit mondott.
„Igen, v�laszolni fogsz, vagy igen, t�nyleg ezt gondolod?” K�rdeztem t�relmetlen�l.
„Igen, t�nyleg ezt gondolom.” Mondta an�lk�l, hogy feln�zett volna. Volt egy kis halv�ny szomor�s�g a hangj�ban. Megint elpirult, �s fogait akaratlanul az ajkaiba m�lyesztette.
Egyszer csak r�j�ttem, hogy nehez�re esett ezt beismerni, mert t�nyleg ezt hitte. �s �n nem voltam jobb, mint az a gy�va Mike, mert arra k�rtem vallja be �rz�seit, miel�tt m�g �n megtettem volna. Nem sz�m�tott, hogy �gy �reztem, b�s�gesen tiszt�ztam az �n oldalamat. Ezt � nem vette �szre, �gy nem volt semmi ments�gem erre.
„T�vedsz.” �g�rtem. �reznie kellett a gy�ng�ds�get a hangomban.
Bella feln�zett r�m, szemei �tl�tszatlanok, nem �rultak el semmit. „Ezt nem tudhatod.” Suttogta.
Azt hitte, al�becs�l�m az �rz�seit, mert nem hallottam gondolatait. De igazs�g szerint a probl�ma az volt, hogy � becs�lte al� az �n �rz�seimet.
„Mib�l gondolod ezt?” K�v�ncsiskodtam.
Visszab�mult r�m, a r�nc a szem�ld�kei k�z�tt, az ajakharapd�l�s. A milliomodik alkalommal is k�ts�gbeesetten azt k�v�ntam, b�rcsak hallan�m �t.
Azon voltam, hogy k�ny�r�gjek neki, mondja el, milyen gondolattal k�zd, de felemelte egy ujj�t, hogy ne sz�laljak meg.
„Hagyj gondolkozni.” K�rte.
Am�g csak rendezi gondolatait, addig tudok t�relmes lenni.
Vagy legal�bbis tudom azt sz�nlelni.
�sszeszor�totta kezeit, �sszekulcsolta gyenge ujjait, majd kiengedte �ket. Kezeit figyelte, mintha azok m�svalakihez tartoztak volna, mik�zben besz�lt.
„Nos, a nyilv�nval� dolgok mellett.” Motyogta. „N�ha… nem lehetek biztos benne – nem tudom, hogy kell gondolatokat olvasni – de n�ha �gy t�nik, hogy pr�b�lsz elb�cs�zni, amikor valami m�sr�l besz�lsz.” Nem n�zett fel.
Felt�nt neki, igaz? Azt is �szrevette, hogy csak a gyenges�g �s az �nz�s�g tart itt? Kevesebbnek tart emiatt?
„Figyelmes vagy.” Leveg�t vettem, �s azt�n megijedve figyeltem, ahogy a f�jdalom �tsuhant arckifejez�s�n. Sietve megc�foltam felt�telez�s�t. „Azonban pontosan ez�rt t�vedsz –” Kezdtem, majd meg�lltam, eml�kezve magyar�zat�nak els� szavaira. Zavartak, hab�r nem voltam biztos, hogy teljesen meg�rtettem �ket. „Mit �rtesz az alatt, hogy ’nyilv�nval� dolgok’?”
„Nos, n�zz r�m.” Mondta.
M�r n�ztem. Minden amit csin�ltam, hogy �t n�ztem. Hogy �rtette ezt?
„�n teljesen �tlagos vagyok.” Magyar�zta. „Nos, kiv�ve a rossz dolgokat, mint minden hal�l k�zeli �lm�ny �s hogy olyan �gyetlen vagyok, majdnem hadirokkant. �s n�zz magadra.” Fel�m legyezett a leveg�ben, mintha r�mutatott volna valami olyan k�zenfekv�re, amit nem is �rdemes kimondani.
Azt gondolta, hogy �tlagos? Azt hitte, hogy �n valahogy vonz�bb voltam az � szem�ben? Kinek a v�lem�nye szerint? Az ostoba, sz�k l�t�k�r�, vak emberek� szerint, mint Jessica �s Ms. Cope? Hogy nem vette �szre, hogy � a leggy�ny�r�bb… a legt�k�letesebb… Ezek a szavak nem voltak el�g kifejez�k.
�s fogalma se volt r�la.
„Nem l�tod magad el�g tiszt�n, tudod?” Mondtam neki. „Elismerem, hogy teljesen igazad van a rossz dolgokkal kapcsolatban…” Humortalanul nevettem. Nem tal�ltam viccesnek a gonosz v�gzetet, amely vad�szott r�. Az �gyetlens�g azonban el�g sz�rakoztat� volt. Im�dnival�. Hitt volna nekem, ha azt mondom, hogy k�v�l-bel�l gy�ny�r�? Tal�n �szt�nz�bbnek tal�lta volna az al�t�maszt�st. „De te nem hallottad, hogy mit gondolt az �sszes emberi h�mnem� az els� napon.”
Ah, azon gondolatok rem�nye, izgalma, lelkesed�se. A gyorsas�g, amivel ezek a gondolatok lehetetlen fant�zi�v� v�ltak. Lehetetlen, mert Bella egyik�ket se akarta.
�n voltam az egyetlen, akinek igent mondott.
Mosolyom biztos �nel�g�lt volt.
Arca �res volt a meglepetts�gt�l. „Ezt nem hiszem el.” Motyogta.
„Most az egyszer b�zz bennem – te az �tlagos ellent�tje vagy.”
M�r a l�tez�se is el�g volt ahhoz, hogy igazolja az eg�sz vil�g teremt�s�t.
Nem volt hozz�szokva a b�kokhoz, ezt l�ttam. M�g egy olyan dolog, amelyhez hozz� kell szoknia. Elpirult �s t�m�t v�ltoztatott. „De �n nem b�cs�zom el.”
„H�t nem l�tod? Ez bizony�tja az igazamat. �n t�r�d�m veled a legjobban, mert ha meg tudn�m tenni…” Lehetek valaha is el�g �nzetlen ahhoz, hogy a helyes dolgot tegyem? K�ts�gbees�semben r�ztam a fejem. Meg kell tal�lnom hozz� az akarater�t. Meg�rdemelte, hogy �ljen. �s nem azt, amit Alice l�tott k�zeledni. „Ha az a helyes, hogy elmenjek…” �s ennek kell lennie a helyes dolognak, igaz? Nincs semmilyen meggondolatlan angyal. Bella nem tartozott hozz�m. „Akkor ink�bb magamat b�ntan�m meg, mint t�ged, hogy biztons�gba tartsalak.”
Mik�zben ezeket a szavakat mondtam, azt akartam, hogy igazak is legyenek.
R�m n�zett. Valahogy a szavaim feld�h�tett�k. „�s nem gondolod, hogy �n is megtenn�m ugyanezt?” K�vetelte haragosan.
Olyan d�h�s – olyan l�gy �s olyan t�r�keny. Hogy b�nthatott volna b�rkit is? „Neked sose kell meghozni ezt a d�nt�st.” Mondtam neki �jb�l szomor�an a kett�nk k�z�tti �ri�si k�l�nbs�gre gondolva.
R�m b�mult, az aggodalom v�ltotta fel a d�h�t a szemeiben �s �s a r�nc k�zt�k megint felbukkant.
Valami igaz�n nagy baj lehetett a vil�gegyetem rendj�vel, ha valaki ilyen j� �s t�r�keny nem �rdemelt meg egy v�d�angyalt, aki t�vol tartotta volna a bajt�l.
Nos, gondoltam s�t�t humorral, legal�bb van egy v�d� v�mp�rja.
Mosolyogtam. Mennyire szerettem az �r�gyemet a marad�sra. „Term�szetesen te biztons�gban tart�sod kezd olyan �rz�s kelteni, mint egy teljes munkaid�t ig�nyl� foglalkoz�s, amely megk�veteli az �lland� jelenl�temet.”
� is mosolygott. „Senki se pr�b�lt ma eltenni l�b al�l.” Mondta k�nnyed�n, majd arca tal�lgat�v� v�lt egy f�l pillanatra, miel�tt a szeme �tl�tszatlan lett megint.
„M�g.” Tettem hozz� sz�razan.
„M�g.” �rtett egyet velem nagy meglepet�semre. Azt v�rtam, hogy visszautas�t minden v�delmez�st.
Hogy tehette? Ez az �nz� h�lye! Hogy tehette ezt vel�nk? Rosalie f�ls�rt�, gondolati sikoltoz�sa �tt�rt koncentr�ci�mon kereszt�l.
„Nyugalom, Rose.” Hallottam Emmett suttog�s�t az eb�dl�n kereszt�l is. Karjai Rosalie k�r� fon�dtak, hogy szorosan maga mellett tartsa – megf�kezve �t.
Sajn�lom, Edward – gondolta Alice b�nb�n�an. Megtudta a besz�lget�setekb�l, hogy Bella t�l sokat tud… �s, nos, rosszabb is lehetett volna, ha nem mondom el neki az igazat. Hidd ezt el nekem.
Megremegtem att�l a v�zi�t�l, ami ezt k�vette, mi is t�rt�nhetett volna, ha elmondom Rosalie-nek m�g otthon, hogy Bella tudja, v�mp�r vagyok, ott, ahol Rosalie-nek nem kellett volna a l�tszattal t�r�dnie. El kell rejtenem az Aston Martin-omat valahol az �llamon k�v�l, ha nem nyugszik le, mire a sulinak v�ge lesz. A kedvenc kocsim l�tv�nya, sz�troncsolva �s �gve, felzaklatott, hab�r tudtam, meg�rdemlem a b�ntet�st.
Jasper se volt boldogabb.
Majd k�s�bb egyezkedem vel�k. Csak ennyi id� volt enged�lyezve, hogy Bell�val lehessek, �s nem akartam elpazarolni ezt. �s hallottam Alice eml�keztet�j�t, miszerint m�g el kellett int�znem p�r dolgot.
„Van m�g egy k�rd�sem hozz�d.” Mondtam, mik�zben kiz�rtam Rosalie hiszt�ri�j�t.
„Mond.” Mondta Bella mosolyogva.
„T�nyleg be kell menned Seattle-be most szombaton, vagy csak egy �r�gy volt arra, hogy nemet mondhass a h�dol�idnak?”
Grimaszolt. „Tudod, m�g nem bocs�tottam meg a Tyler-es dolog miatt. A te hib�d, hogy abba a gondolatba ringatta mag�t, hogy vele megyek a b�lba.”
„Oh, tal�lt volna es�lyt n�lk�lem is, hogy megk�rdezzen t�ged – csak l�tni akartam az arcodat.”
Felnevettem, eml�kezve d�bbent arckifejez�s�re. Semmit se mondtam m�g ezel�tt neki az �n s�t�t t�rt�netemr�l, ami miatt olyan r�m�ltnek l�tszott akkor. Az igazs�g nem ijesztette meg. Velem akart lenni. Elmezavar.
„Ha �n k�rdeztem volna meg, engem is elutas�tott�l volna?”
„Val�sz�n�leg nem.” Mondta. „De k�s�bb lemondtam volna – kital�lt betegs�gre vagy kir�ndult bok�ra hivatkozva.”
Milyen furcsa. „Mi�rt tetted volna ezt?”
Fej�t cs�v�lta, mintha csal�dott lett volna, hogy nem �rtettem meg egyb�l. „Te m�g sose l�tt�l testnevel�s �r�n, gondolom, de azt gondoltam, meg�rted mi�rt.”
Ah. „Arra a t�nyre utalsz, hogy nem vagy k�pes v�gigs�t�lni egy lapos, szil�rd fel�leten an�lk�l, hogy ne esn�l el valamiben?”
„K�ts�gk�v�l.”
„Ez nem lenne probl�ma. Minden a vezet�sen m�lik.”
A m�sodperc r�vid t�red�k�ig eml�keztem, milyen �rz�s volt a test�t magam mellett tudni, miut�n ell�ktem a k�zelg� furgon �tj�b�l. Er�sebben tudtam eml�kezni arra a szenz�ci�s �rz�sre, mint a p�nikra, vagy a k�ts�gbees�sre, vagy a bossz�s�gra. Olyan meleg �s olyan l�gy volt, ahogy merev testemhez �rt…
Visszar�ntottam magam az eml�kb�l.
„De m�g nem mondtad –” Mondta gyorsan, megel�zve, hogy vit�zzon velem az �gyetlens�g�r�l, mivel sz�nd�k�ban �llt azt tenni. „Mindenf�lek�ppen Seattle-be akarsz menni, vagy b�nn�d, ha valami m�st csin�ln�nk?”
Fondorlatos – v�laszt�st adni neki an�lk�l, hogy lehet�s�get kapna arra, hogy n�lk�lem t�ltse a napot. Aligha igazs�gos t�lem. De tettem neki egy �g�retet tegnap este… �s tetszett az az �tlet, hogy teljes�tsem is azt – majdnem annyira, mint ahogy megr�misztett.
A Nap s�tni fog szombaton. Megmutathatom neki az igazi arcom, ha el�g b�tor leszek ahhoz, hogy elviseljem f�lelm�t �s undor�t. Ismertem az igazi helyet, ahol megkock�ztathatom…
„Nyitott vagyok a lehet�s�gekre.” Mondta Bella. „De k�rn�k egy sz�vess�get.”
Egy felt�teles igen. Mit akarhat t�lem?
„Mi az?”
„Vezethetek �n?”
Ez most valami vicc lenne? „Mi�rt?”
„Nos, t�bbnyire az�rt, mert mikor elmondtam Charlie-nak, hogy Seattle-be megyek, kimondottan r�k�rdezett, egyed�l megyek-e, �s akkor m�g �gy volt. Ha megint megk�rdezi, val�sz�n�leg nem fogok hazudni, de nem hiszem, hogy megteszi, �s ha a furgonomat a h�zn�l hagyom, azzal csak sz�ks�gtelen�l felhoz�dna a dolog. �s az�rt is, mert a vezet�sed megr�m�t.”
Forgattam a szemeimet. „Minden dolog velem kapcsolatban megr�miszthetne, de te a vezet�si st�lusom miatt agg�dsz.” Val�ban, az agya ford�tva m�k�dik. El�gedetlen�l cs�v�ltam a fejem.
Edward – sz�lt s�rg�sen Alice.
Hirtelen a vil�gos naps�t�st b�multam, beleker�lve Alice egyik l�tom�s�ba.
Az a hely volt, amit nagyon j�l ismertem, a hely, ahov� Bell�t akartam vinni – egy kis r�t, ahov� senki se j�rt rajtam k�v�l. Egy csendes, sz�p hely, ahol az lehettem, aki vagyok – el�g messze minden �sv�nyt�l �s emberi lak�helyt�l, hogy elm�m b�k�ben �s csendben lehessen.
Alice is felismerte a helyet, mert m�r l�tott ott engem nem olyan r�gen egy m�sik l�tom�s�ban – az egyik vibr�l�, hat�rozatlan l�tom�s�ban, amit Alice mutatott nekem azon a reggelen, mikor megmentettem Bell�t a furgon el�l.
Ebben a vibr�l� v�zi�ban nem voltam egyed�l. �s most tiszt�n l�that� volt – Bella ott volt velem. Sz�val el�g b�tor voltam. Engem n�zett, sziv�rv�nysz�nek t�ncoltak arc�n, szemei megfejthetetlenek.
Ez ugyanaz a hely – gondolta Alice, elm�je tele volt f�lelemmel, ami nem illett a l�tom�shoz. Fesz�lts�g tal�n, de f�lelem? Mire �rtette, hogy ugyanaz a hely?

�s azt�n l�ttam.
Edward! �les hangon tiltakozott. Szeretem �t, Edward!
Kiz�rtam �t gonoszul.
Nem szerette �gy Bell�t, ahogy �n. L�tom�sa lehetetlen volt. Rossz. Valahogy megvakulhatott, k�ptelens�geket l�tott.
M�g egy f�l m�sodperc se telt el. Bella k�v�ncsian f�rk�szte arcomat, v�rva, hogy j�v�hagyjam a k�vetel�s�t. L�tta a f�lelem szikr�j�t, vagy t�l gyors volt sz�m�ra?
R� f�kusz�ltam, a befejezetlen besz�lget�s�nkre, Alice-t �s a selejtes, hazug l�tom�s�t min�l messzebb tasz�tottam gondolataimt�l. Nem �rdemelt�k meg a figyelmemet.
Azonban nem voltam k�pes fenntartani az incselked�s�nk j�t�kos hangz�s�t.
„Nem akarod elmondani ap�dnak, hogy velem t�lt�d a napot?” K�rdeztem, komors�g sziv�rgott a hangomba.
Megszabadultam a l�tom�sokt�l megint, pr�b�ltam min�l messzebb tasz�tani, hogy ne vibr�ljanak a fejembe.
„Charlie eset�ben a kevesebb mindig t�bbet jelent.” Mondta Bella t�nyszer�en. „ Egy�bk�nt hova fogunk menni?”
Alice t�vedett. Nagyot t�vedett. Erre nem volt es�ly. �s ez csak egy r�gi l�tom�s volt, most m�r �rv�nytelen. Sok minden megv�ltozott az�ta.
„Sz�p id� lesz.” Mondtam neki lassan, harcolva a p�nikkal �s a hat�rozatlans�ggal. Alice t�vedett. �gy tehetn�k, mintha semmit se hallottam vagy l�ttam volna. „Sz�val t�vol kell maradnom a k�v�ncsi szemekt�l… �s te velem lehetsz, ha akarsz.”
Bella azonnal meg�rtette a jelent�s�t; szemei �l�nkek �s t�relmetlenek voltak. „�s megmutatod nekem, mire gondolt�l a naps�t�ssel kapcsolatban?”
Tal�n, mint m�r annyiszor ezel�tt, reakci�ja az ellenkez�je lesz annak, mint amit v�rtam t�le. Mosolyogtam ennek lehet�s�g�n, harcoltam, hogy visszat�rjek a k�nnyedebb pillanatba. „Igen. De…” Nem mondott igent. „Ha nem akarsz… egyed�l lenni velem, akkor azt szeretn�m, hogy ne menj egyed�l Seattle-be. Megborzongok a trag�dia gondolat�t�l, ami megtal�lhat t�ged egy ekkora v�rosban.”
Ajkait �sszenyomta; megs�rt�d�tt.
„Phoenix h�romszor nagyobb, mint Seattle – csak a lakoss�got tekintve. Kiterjed�se –”
„De �gy l�tszik, hogy Phoenix-ban m�g nem volt�l a hal�l c�lpontja.” Mondtam f�lbev�gva indokl�s�t. „Sz�val ink�bb szeretn�m, ha velem maradn�l.”
Maradhat �r�kre, �s m�g az se lenne el�g hossz� id�.
Nem kellett volna �gy gondolkoznom. Kett�nknek nincs olyan, hogy �r�kk�. Minden eltelt m�sodperc t�bbet jelent, mint ezel�tt b�rmikor; minden pillanatban v�ltozik, m�g �n ugyanolyan maradok.
„B�rmi is legyen, �n nem b�nom, hogy egyed�l legyek veled.” Mondta.
Nem – mivel �szt�nei visszafel� m�k�dtek.
„Tudom.” S�hajtottam. „Azonban el kellene mondanod Charlie-nak.”
„M�gis mi okom lenne erre?” K�rdezte r�m�lten.
R�pillantottam, a l�tom�s, amit nem tudtam igaz�n elnyomni, undorodva kavargott a fejemben.
„Egy kis �szt�nz�st adn�l, hogy hozzalak vissza.” Sziszegtem. Meg kellene adnia nekem ezt – egy tan�, aki �vatoss�gra k�nyszer�tene.
Mi�rt er�ltette r�m Alice ezt a tud�st?
Bella hangosan nyelt egyet, �s b�mult engem egy hossz� pillanatig. Mit l�thatott?
„�gy gondolom, kock�ztatok.” Mondta.
Ugh! �r�m�t leli �lete kock�ztat�s�ban? Egy kis adrenalin l�ketre v�gyott?
Haragosan n�ztem Alice-re, aki szemembe n�zett egy figyelmeztet� pillant�ssal. Mellette Rosalie d�h�sen n�zett, de nem t�r�dtem vele. Hagy tegye t�nkre az aut�t. Az csak egy j�t�kszer volt.
„Besz�lj�nk valami m�sr�l.” Javasolta Bella hirtelen.
Visszan�ztem r� azon t�n�dve, hogy vehette ennyire f�lv�llr�l azt, ami igaz�n sz�m�tott. Mi�rt nem tekintett engem egy sz�rnyetegnek, ami voltam?
„Mir�l akarsz besz�lni?
Szemei jobbra, majd balra fordultak, mintha azt figyeln�, nem e hallgatnak ki minket. Biztos azt tervezte, hogy megoszt velem egy m�sik legenda alap� t�m�t. Szemei megfagytak egy pillanatra �s teste megdermedt, majd visszan�zett r�m.
„Mi�rt mentetek Goat Rocks-ba m�lt h�tv�g�n… vad�szni? Charlie azt mondta, hogy az nem j� hely a t�r�z�shoz, a medv�k miatt.”
Olyan feled�keny. R�b�multam, egyik szem�ld�k�met felvontam.
„Medv�k?” Zih�lta.
Savany�an elmosolyodtam, n�ztem, ahogy leesik neki. Emiatt most m�r komolyan fog venni? B�rmi miatt is?
Rendezte arckifejez�s�t. „Tudod, nincs m�g itt a medveszezon.” Mondta hevesen, szeme �sszesz�k�lt.
„Ha figyelmesen elolvasod, a t�rv�ny csak a fegyverrel t�rt�n� vad�szatot tartalmazza.”
Megint elvesztette az ellen�rz�st az arcizmain egy pillanatra. Sz�ja kiny�lt.
„Medv�k?” Mondta megint, ez�ttal egy tapogat�z� k�rd�sk�nt, mint sem d�bbent zih�l�sk�nt.
„A medve Emmett kedvence.”
Szemeit figyeltem, hogy em�sztik meg ezt.
„Hmm.” Motyogta. Beleharapott a pizz�ba, lefel� n�zett. Gondolataiba mer�lve r�gcs�lt, majd ivott egy kortyot.
„Sz�val.” Mondta, �s v�g�l feln�zett. „Mi a te kedvenced?”
Felt�teleztem, hogy v�rnom kellett volna valami ilyesmit, de nem tettem. Bella mindig �rdekes volt, legal�bbis.
„Hegyi oroszl�n.” Mondtam ridegen.
„Ah.” Mondta semleges hangon. Sz�vver�se biztos �s egyenletes maradt, mintha a kedvenc �ttermeinkr�l besz�lgetn�nk.
Akkor rendben. Ha ilyen szokatlan m�don akar viselkedni…
„Term�szetesen �vatosnak kell lenn�nk, nehogy hat�ssal legy�nk a k�rnyezetre meggondolatlan vad�szatokkal.” Mondtam neki t�rgyilagos �s objekt�v hangon. „Olyan ter�letekre pr�b�lunk f�kusz�lni, ahol elszaporodtak a ragadoz�k – ha sz�ks�ges messzire is elmegy�nk. B�s�gesen van szarvas �s antilop itt, �s lesznek is, de hol van ebben a sz�rakoz�s?”
Udvarias �rdekl�d�ssel hallgatott, mintha tan�r lettem volna, aki leadja az anyagot. Mosolyognom kellett.
„Val�ban, hol van.” Motyogta nyugodtan, megint beleharapott a pizz�ba.
„A kora tavasz Emmett kedvenc medveszezonja.” Mondtam a lecke folytat�s�t. „Ekkor j�nnek el� a t�li �llomb�l, �gy m�g ink�bb ingerl�kenyek.”
„Hetven �vvel k�s�bb j�rtunk, �s m�g mindig nem l�pett t�l azon, hogy elvesztette az els� meccset.
„Semmi se ny�jt nagyobb �r�met, mint egy ingerl�keny medve.” �rtett egyet Bella, komolyan b�lintott.
Nem tudtam visszatartani nevet�sem, mik�zben cs�v�ltam a fejem logik�tlan nyugalma miatt. Ezt biztos csak sz�nleli. „Mond el, mit gondolsz igaz�b�l, k�rlek.”
„Pr�b�lom magam el� k�pzelni – de nem tudom.” Mondta, a r�nc megjelent a szemei k�z�tt. „Hogy tudtok vad�szni medv�kre fegyver n�lk�l?”
„Oh, vannak fegyvereink.” Mondtam neki, �s fel�je villantottam egy sz�les mosolyt. Azt v�rtam, hogy visszah�k�l, de nagyon nyugodt maradt, engem figyelt. „Csak nem olyanok, amiket sz�m�t�sba vettek a vad�szati t�rv�ny meg�r�sakor. Ha l�tt�l m�r valaha medvet�mad�st a telev�zi�ban, akkor el tudod k�pzelni Emmett-et vad�sz�s k�zben.”
Arra az asztalra n�zett, ahol a t�bbiek �ltek, �s megborzongott.
V�gre. �s azt�n nevettem magamon, mert tudtam, hogy egy r�szem azt k�v�nta, b�rcsak ilyen feled�keny maradna.
S�t�t szeme t�g �s m�ly volt, mik�zben engem b�mult most. „Te is olyan vagy, mint egy medve?” K�rdezte majdnem suttogva.
„Ink�bb, mint egy oroszl�n, vagyis a t�bbiek azt mondj�k.” Mondtam neki, arra t�rekedve, hogy t�rgyilagosnak t�njek. „Tal�n a kedvenc�nk mutatja, milyenek vagyunk.”
Sz�ja sarka kicsit felh�z�dott. „Tal�n.” Ism�telte. �s azt�n oldalra hajtotta fej�t, �s a k�v�ncsis�g hirtelen tiszt�n l�tszott a szemeiben. „Ez olyan valami, amit l�tnom kellene?”
Nem volt sz�ks�gem Alice k�peire ahhoz, hogy l�ssam ezt a horrort – k�pzel�er�m is el�g volt.
„Teljesen kiz�rt.” Mordultam r�.
Elhajolt t�lem, szemei elk�pedtek �s r�m�ltek voltak.
�n is h�trad�ltem, teret engedve k�z�nk. Soha nem fogja l�tni, igaz? Nem tesz meg semmit annak �rdek�ben, hogy seg�tsen nekem �letben tartani �t.
„T�l ijeszt� sz�momra?” K�rdezte egyenletes hangon. Sz�ve azonban m�g mindig k�tszer olyan gyorsan vert.
„Ha az lenne, elvinn�lek m�r ma este.” V�gtam vissza. „Sz�ks�ged van egy eg�szs�ges adag f�lelemre. Semmi se lenne hasznosabb sz�modra.”
„Akkor mi�rt?” K�vetelte rend�thetetlen�l.
S�t�ten b�multam �t, azt v�rva, hogy f�ljen. �n f�ltem. T�l tiszt�n el tudtam k�pzelni, hogy Bella mellettem van, mikor vad�szok…
Szemei k�v�ncsiak, t�relmetlenek maradtak, semmi t�bb. V�rta a v�laszt, nem adta fel.
De az id�nk lej�rt.
„K�s�bb.” Csattantam fel, �s l�bra �lltam. „El fogunk k�sni.”
Megzavarodva k�rben�zett, mintha elfelejtette volna, hogy eb�delni voltunk. Mintha elfelejtette volna, hogy egy�ltal�n iskol�ba voltunk – meglep�d�tt, hogy nem egyed�l voltunk valami priv�t helyen. Pontosan meg�rtettem ezt az �rz�st. Neh�z volt eml�kezni a vil�g t�bbi r�sz�re, mikor vele voltam.
Gyorsan fel�llt, �s t�sk�j�t �tvetette a v�ll�n.
„Akkor k�s�bb.” Mondta, �s l�ttam a hat�rozotts�got a szavaiban, sz�mon fogja k�rni rajtam.